1. 2024.04.25. csütörtök, Márk
  2. |
  3. 13 °C
  4. |

Venezuelai magyar a lakiteleki horgászversenyen

Az idén első alkalommal rendeztek horgászversenyt Lakiteleken a Kalócz-tónál. Szombaton reggel még szemerkélt az eső, de mire vége lett a versenynek, addigra kisütött a Nap.

 

A hagyományokhoz híven ezúttal is két kategóriában hirdették meg a versenyt, gyerekeknek és felnőtteknek. Összesen ötvenkettő nevező regisztráltatta magát, nem csak helyből, de a környező településekről is. A verseny riasztópisztoly lövéssel indult, és fejeződött is be. Mindenkinek négy óra állt a rendelkezésére, hogy minél több halat fogjon. Ez volt, akinek sikerült, de volt, akinek nem. Menet közben több alkalommal is lemérték a kifogott halakat, és utána természetesen visszaengedték a vízbe. A végén összesítették a dekákat, kilókat.

A gyerekeknél a már rutinosnak számító tiszaalpári Réczi Ákos végzett az élen 3,48 kilóval. Őt követte, Kakó Csongor 1,68 kilóval, akitől mindössze tíz dekával maradt le Krék Zsanett, akinek a szákjában 1,58 kiló hal volt. Ők mind a ketten lakitelekiek. Az eredményhirdetést Zsanett meg is könnyezte, természetesen az örömtől, mert mint mondta, nem végzett még ilyen előkelő helyen. Valamennyi induló gyerek egy tábla csokit is kapott. A felnőtteknél Mazeó Paskálhoz pártolt legjobban a szerencse. Összesen 9,22 kiló halat fogott. A második helyen végzett S. Kovács Árpád 6,92, míg a harmadikon Kéri Tamás 4,3 kilóval. Ők mind a hárman lakitelekiek. A kupákon kívül a helyezettek horgászfelszerelések közül választhattak.

Egy érdekes színfoltja is volt a versenynek, még pedig Kiss Csaba, aki Venezuelából, pontosabban Puerto Ordázból érkezett Lakitelekre, bár ő nem horgászott. A most hetven éves férfi Lakiteleken született, de 1956-ban disszidáltak szüleikkel és testvérével. Azóta nem volt itthon. A mostani utazást feleségétől kapta születésnapjára. Kiss Csabáékat Kalócz Antal szállásolta el, a horgásztó közelében lévő házban. Megmutatta nekik a települést, ami nagyon tetszett a messziről jött párnak. Különösen Csaba felesége értékelte a gyönyörű tájat. Náluk ugyanis akár több száz kilométert is utazni kell ahhoz, hogy változzon a táj. Csak néhány napot töltöttek Lakiteleken, de nem zárták le annak a lehetőségét, hogy máskor is visszajönnek, sőt annak sem, ha olyan lesz a politikai hangulat, mint amilyen jelenleg van Venezuelában, akkor lehet, hogy haza is költöznek. Ott ugyanis most kezdődik a szocializmus. Az emberektől elvették a földeket, gyárakat, ami természetesen nem tetszik a tulajdonosoknak. Folyamatosak a tüntetések, katonák járőröznek az utcákon és nagyon elkeseredett a hangulat. Szerencsére lövések még nem voltak. Csaba jól beszél magyarul, pedig a Közép-amerikai országban nem nagyon talált honfitársakra. Egyedül a bátyjával tartja a kapcsolatot, de ők 1200 kilométerre laknak tőlük. Addig, míg élt az édesanyja, vele mindig magyarul beszélt, de már több évtizede meghalt. Azóta csak ritkán beszéli a nyelvünket, bár a feleségét néhány magyar szóra megtanította. Mind kettőjüknek ízlett a horgászás után ebéd, ami nem volt más, mint köröm- és marhapörkölt. Mindegyiket megkóstolták, de a két fajta süteményt is, ebéd után.