Az 1849. október 6-án Aradon kivégzett vértanúkra emlékeztek Tiszaalpáron hétfő délután. Ünnepi beszédet dr. Vancsura István polgármester mondott.

A hagyományokhoz híven ezúttal is az Árpád téren lévő kopjafáknál gyülekeztek a településen élők. A Himnusz eléneklése után Vancsura István polgármester mondott ünnepi beszédet. Először is megköszönte Palatinusz Pálnak azokat az alkotásokat, amit a vértanúk és gróf Batthyány Lajos miniszterelnök emlékére faragott. – 1849. október 6-a a magyar történelem egyik leggyászosabb napja. Nem tudom, hogy az osztrák „sógorok” ilyenkor mire gondolnak, amikor mi gyászoljuk 1949. október 6-a áldozatait – jegyezte meg a Vancsura István. Az 1848-as, 49-es forradalom és szabadságharc a világosi vár omladozó falainál ért véget. A túlerőben lévő, mint egy kétszázezer fős orosz hadsereg előtt Görgey Artúr letette a fegyvert. A fegyverletétel egyben jelképes is volt, mert nem az osztrák önkényerő előtt kényszerült térdre a magyar, hanem a szabadságharc leverésére behívott orosz túlerő előtt. 1849. október 6-án kivégezték a magyar honvédsereg tizenkét tábornokát és alezredesét. Ezen a napon végezték ki Pesten gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt is. A kivégzett katonatisztek olyan emberek voltak, akik a szabadságharc hívó szavára bátorágukat, katonai tudásukat és az életüket áldozták azért, hogy Magyarország független és szabad legyen. Nemzetiségüket tekintve volt köztük: német, szerb, örmény, magyar, horvát, osztrák származású. Ők a magyar haladásért a magyar szabadságért haltak meg. Megértették a szabadságharc eszméjét, és vállalták azt. Az emberi nagyságuk legyen példakép fiataljaink előtt, fejezte be beszédét Vancsura István.

Ezt követően az Árpád Fejedelem Általános Iskola tanulói emlékeztek a vértanúkra. Jelenetükben végig kísérték az októberi 6-i vérontás utolsó pillanatait. Megemlékeztek azokról a tisztekről, akik golyó által és azokról is, akim kötél által lelték halálukat. Minden kivégzett tiszt halála után fáklyát gyújtottak. Az ünnepség, koszorúzással ért véget. Minden kivégzett tábornok és alezredes kopjafájához egy-egy koszorút helyzetek el a település egyesületei, civil szervezetei, és természetesen az önkormányzat. Befejezésként elénekelték a Szózatot.