A hagyományokhoz híven ezúttal is a véradás után következő napon véradóestet tartottak a községben, pontosabban a művelődési ház nagytermében. Az érkezőket terített asztal fogadta, amelyen sós sütemények is voltak.

A megjelenteket Nyúl Jánosné nyugalmazott védőnő köszöntötte. Beszédében elmondta, hogy tisztelet övezi a véradókat, akik önzetlenül segítenek embertársaikon. Az elmúlt években egyre nagyobb igény van a vérre. Ez pedig arra ösztönöz mindenkit, hogy aki csak teheti, adjon vért. Áldozatkészségre ugyanis szükség van. A Vöröskereszt egyik feladata az, hogy véradást szervezzen. Ha egymásra figyelünk, az már bizonyos segítséget is jelent azoknak, akiknek szüksége van rá. Marika néni úgy vélte, hogy akik elmentek a véradóestre, azok a Vöröskeresztes eszmével egyetértenek. Nyárlőrincre ez a korábbi években is jellemző volt, és szerencsére most sincs ez másként. Akik önzetlenül segítenek másokon, nem tudják azt, hogy kinek adják vérüket, de azok sem tudják, akik kapják. Éppen ezért különleges és nemes gesztus az, ha valaki másokon ismeretlenül is így próbál segíteni. Egy szál virággal, emléklappal és egy bögrével köszöntötték azokat, akik kerek számú véradók. Pénzváltó István polgármester, és Zayzon Jenőné jegyző adta át az elismeréseket a tízszeres véradó Káldi Hajagos Tibornak, Csernák József húszszoros, Váczi Terézia és Varga Imre László harmincszoros, Szikora Róbert ötvenszeres véradónak. Nyúl Jánosné köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik segítséget nyújtottak abban, hogy a véradóest létrejöhetett.

A köszöntés és az elismerés után a szokásoknak megfelelően egy színdarabot láthattak a jelenlévők. Ez is hozzátartozik már a nyárlőrinci ünnepséghez. Ezúttal Molnár Ferenc: Testőr című vidám jelenetét mutatták be, amely a XX. század elején íródott. A nőnek mindig igaza van. Ebből építkezett a darab. A szerelemről szólt, parodizálva egyik buktatóját, a féltékenységet. A műben roppant furfangosan zajlottak az események és vitték előre a cselekményt, amelynek a végén mondták ki, hogy a nőnek mindig igaza van. A Nyúl Jánosné által rendezett darab több alkalommal is mosolyra és tapsra ragadtatta a nézőket. A szereplők nem amatőr szintén játszottak, hanem profikat meghazudtolóan. Jó volt látni, hogy mennyire bele tudták élni magukat a feladatukba. A nézők azt gondolhatták, hogy igazi színészek játszanak. Persze ismertek mindenki, így még nagyobb élvezettel tudták nézni az előadást. A szereposztás a következő volt, színész: Kovács Sándor, színésznő: Golovicsné Oláh Ágota, kritikus: Tóth István, mama: Németh Mihályné, Erzsi: Golovics Lilla, hitelező: Faragó Mihály. Az előadás végén hatalmas tapssal köszönték meg a nézők, a több mint egy órás szórakozást. Pénzváltó István polgármester virágokat adott át a „művésznőknek”, a „művészeknek” pedig apró ajándékot nyújtott át Nyúl Jánosné. Pénzváltó István megköszönte Marika néni odaadó és lelkes munkáját, amit már évtizedek óta tesz a nyárlőrinci közösség érdekében.

Ezt követően a támogatók és segítők jóvoltából gulyáslevest és palacsintát szolgáltak fel vacsorára. Több mint hatszáz palacsintát sütöttek, amiből mindenki kapott lekvárosat, kakaósat és túrósat.