Nagy nap volt a tiszaalpári Tündérrózsa Napközi Otthonos Óvodába járó gyerekeknek, mikor megérkezett hozzájuk a Mikulás.

Már kora reggel óta minden csoportban szorgosan tisztogatták a gyerekek a cipőcskéjüket és izgatottan kérdezgették a felnőtteket: „Mikor jön a Mikulás! Nekem is hoz valamit? Én jó voltam!” Délelőtt 10 órakor a csoportok bevonultak a tornaterembe, ahol már várták őket az óvó nénikből és a segítő dolgozókból álló színjátszó csoport tagjai. A Mikulás kesztyűje című mesejátékot adták elő. A mese hangulatát díszletekkel igyekeztek megteremteni (fenyőfák, amik mögül előbújtak a mesebeli állatok és a vadász, a Mikulás háza, amit rénszarvasok őriztek). Vidám nevetéssel és hangos bekiabálásokkal kísérték a gyerekek az előadást. A közös énekléssel kicsalogatták a Mikulást a házából, aki jutalmul a szép éneklésért szaloncukorral ajándékozta meg őket. Ezután a gyerekek körbefogták és megölelték a Mikulást majd az egyikük a saját szaloncukorjával ajándékozta meg a télapót, szeretete jeléül.

Amíg a téli díszletek között az óvónők a „Mikulás kesztyűje” című mesejátékkal elvarázsolták a kicsiket, az igazi Mikulás az alatt mindenkinek csomagot csempészett a lábbelijébe. Persze a gyerekek nem bonthatták ki azonnal a csomagot és nem nézhették meg azt, hogy mi van benne. A mesejáték után ugyanis mindenki visszament a saját csoportjába és finom gyümölcsökből álló tízórait fogyasztott el. Azt azért megengedték az óvó nénik, hogy egy-egy szaloncukrot mindenki megehetett. Azt, hogy mi volt a Mikulás által csizmába tett csomagban, csak otthon tudták meg a gyerekek.