November 11-én a naptár szerint a Mártonok ünneplik névnapjukat. Szent Márton napja valaha az óév utolsó ünnepe volt. Ezt a napot tartották az emberek a tél kezdetének.

Ezen a napon zárultak le a mezőgazdasági munkák. Ekkorra már hordókba került az újbor, bezsákolták a kamrákba a lisztet, a betakarított terményt. Ilyenkor terelték be a tavasztól őszig szabadban legeltetett állatokat, amelyek aztán az istállóban teleltek át. A pásztorok végigjárták az állatok gazdáinak házait, köszöntőt mondtak, cserébe pedig ajándékokat kaptak. Elszámoltak uraiknak a jobbágyok, felfogadták az új pásztorokat. Márton napján kóstolták meg az emberek az újbort és vágták le először a tömött libákat. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartották. A liba csontjából pedig az időjárásra következtettek: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, akkor kemény tél várható.”

Ezeket a hagyományokat elevenítettük fel mi is lakiteleki óvodánkban Szabados Zoltán bábművésszel. Most a Ludas Matyit mesélte el a gyereknek, úgy, hogy ők maguk voltak Döbrögi uraság, Ludas Matyi, a hajdúk, a fák és így tovább. Dőltünk a nevetéstől annyira tetszett az előadás gyerekeknek felnőtteknek egyaránt. A lilahagymás libazsíros kenyér úgy fogyott mintha csak cukorkát osztogattunk volna. Nem maradtak el a kézműves foglalkozások és a ludas játékok sem és nem maradtak le a kicsik sem a bölcsődei csoportunkból.

Aszódiné Magyar Bea