Nem régen vette át gyémántdiplomáját Bodor István. Tiszaalpár díszpolgára hatvan évvel ezelőtt szerzett gépészmérnöki diplomát.

Senkinek sincs gyémántdiplomája Tiszaalpáron, Bodor István az első, aki megkapta. A tudás és a kor is hozzájárul ahhoz, hogy valaki elmondhassa magáról azt, hogy gyémántdiplomát kapott. Ehhez ugyanis legalább 83 évesnek kell lennie és hat évtizeddel korábban diplomát kellett szereznie. Pista bácsi elmondhatja magáról, hogy mind a két „követelménynek” megfelel. – Nagyon jól éreztem magam azon a napon, amikor átvehettem a gyémántdiplomát, mert találkoztam régi barátaimmal – meséli Pista bácsi. 84 éves vagyok, de még nagyon sok olyan tervem van, amit szeretnék megvalósítani. Egész nyáron itt élünk Tiszaalpáron, a kerttel foglalkozunk, amiben a feleségem is sokat segít. Nagyon szeretem Alpárt, és az itt élő embereket. Soha senkivel sem voltam haragban, és azt hiszem sokat segítettem a településnek. Az egyik dolog az, hogy létrehoztam azt a gyárat, ami most Matic Kft. néven működik Pásztor Gyula vezetésével. Nagyok sok helyi embernek biztosított munkát a korábbi években és most is. Közülük sokan már nyugdíjasok, és ha találkozok velük, akkor megköszönik, hogy itt dolgozhattak. Arról kevesen tudnak Tiszaalpáron, hogy annak idején segítettem abban is, hogy a településre is idejöjjön a gáz. Műszaki fejlesztés címén csináltattam egy rendszert gázátadó állomásra, amivel meg tudtuk oldani, hogy ne kelljen fizetni a településnek. Annak idején az általános iskolának mi, vagyis az MMG adott először számítógépet, még pedig hármat. Ezen kívül több mindenben is segítettük az iskolát. Amit tudtunk az oktatás színvonalának emelésében tenni, azt megtettük. Mindig meghívtak évnyitóra, ballagásra, de most nem kaptam meghívást, pedig mindig fontos volt számomra az iskola, ahol a jövő nemzedékét tanítják. Nyugdíjazásom után is dolgoztam még, szakértőként. Nagyon szép és jó a Matci Kft. új üzemcsarnoka, aminek az építését nem régen fejezték be. Kitűnő fűtéssel, légtechnikával rendelkezik, talán még Kecskeméten sincs ilyen korszerű csarnok. Még csak az első lépés készült el, a bővítése folytatódni fog. Úgy gondolom, hogy a községnek egy büszkesége. A település társadalmi életében, ha csak tehetem, most is részt veszek. Ha valahova hívnak, úgy érzem, hogy kötelességem elmenni, és nem egyszer elmondom a véleményemet is. A település első díszpolgárának választottak, ami véleményem szerint kötelezettségekkel is jár. Ezeknek próbálok eleget tenni. Sok tapasztalattal rendelkezem, és minden nagyképűség nélkül mondom, hogy büszke vagyok magamra. Nem a saját pénzemből, hanem a vállalatéból tudtam segítséget nyújtani a községnek. Megöregedtem, eljárt az idő felettem, nem sok időm van már hátra, de azért még vannak terveim, amit szeretnék megvalósítani. Azt vallom, hogy amit tettél azt nem kell megtagadni, ahogyan dolgoztál az a mérvadó. Sokszor kaptam azt vissza, hogy miért nem a gyárat vettem feleségül. Erre az volt a válaszom, hogy vagy csinálok valamit rendesen, vagy hagyjuk abba az egészet. Azon voltam, hogy Alpárt kistafírungozzam. Talán sikerült egy kicsit hozzátennem ahhoz, hogy a fejlődés ne álljon meg.

Pista bácsi, ahogyan mindenki ismeri, 1930-ban született Alpáron. Bár több helyen is dolgozott életében, mindig hű maradt szülőfalujához. 1965-ben helyezkedett el az Óbudai MMG Automatikai Műveknél, ahol 25 évet töltött el, egészen nyugállományba vonulásáig ott dolgozott. A tevékenységét kísérleti gyártás vezetőjeként kezdte, 16 évig műszaki igazgató volt, végül vezérigazgatóként fejezte be pályáját. Munkássága elismeréseképpen 1988-ban Állami Díjat kapott. Kitüntették a Munka Érdemrend bronz és ezüst fokozatával, a Külkereskedelem Kiváló Dolgozója kitüntetéssel, a haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával, a Tűzbiztonsági Érem arany fokozatával. Hét alkalommal lett Kiváló Dolgozó.