3 L Cafe - Lakitelek és környéke hírei! Közélet, bulvár, sport és minden ami egy kávé mellett megbeszélhető!
  1. 2018.04.22. vasárnap, Csilla, Noémi
  2. |
  3. 21 °C
  4. |

Kelendők a vesszőből készült használati tárgyak

Ötödik alkalommal rendezték meg Tiszaalpáron a Kosárfonók Országos Találkozóját. A helyi piacon versenyt és bemutatót is tartottak.

 

Az ország különböző részéről huszonhárman érkeztek a találkozóra, melynek célja az volt, hogy a kosárfonók megmutassák, vesszőből milyen termékeket tudnak készíteni, és mennyit fejlődtek az elmúlt évhez képest. Helyben is fontak, amit szakértő zsűri bírált el. Bevásárló kosarakat, szennyes tartókat, tároló és háti kosarakat, bútorokat, szakajtókat, szalmából készült tárgyakat állítottak ki. – Sajnos Tiszaalpáron már kevés olyan ember van, aki továbbvinné ezt a népi mesterséget – vélekedett Kanalas János a találkozó szervezője. Rajtam kívül a községben nyolcan-tízen lehetnek, és azok az erdélyi kötők, akik a Czinege Manufaktúránál dolgoznak. Pados Zoltán a Vas megyei Bejcgyertyánosról érkezett a találkozóra. – Nagyapám kezdte el a kosárfonást a községünkbe, ami családi hagyománnyá vált. Csak olyan tárgyakat készítek, amihez kedvem van, mert ebből próbálok megélni. Nehezen, de el tudom adni a termékeimet. A legjobb vásárló a magyar ember, éppen ezért száz százalékban Magyarországon értékesítek, általában különböző rendezvényeken. Háznál nagyon keveset tudok eladni. Ha megfelelő anyagot tudunk szerezni, akkor még nagyon sokáig szeretném űzni ezt a mesterséget. Szerencsére van egy bérelt területünk, ahol meg tudjuk termelni a vesszőt – mondta Pados Zoltán.

–1993 óta foglalkozom kosárkötéssel, ugyanis akkor alapítottunk egy szakiskolát Nádudvaron ahol a népi kismesterséget oktattuk, és oktatjuk a mai napig – meséli Balogh Károly. Bár elkanyarodtam ettől a mesterségtől, de a kosárfonással való szerelembe esésem örök maradt. Kosárfonónak tartom magam, mert a bútorkészítésig nem jutottam el, amit egy magasabb szintű fonásnak ítélek meg. Mindig a hasznosságot tartom szem előtt, ezért használható tárgyakat készítek. Számomra a kosárfonás nem hobbi, hanem annál több, de nem főállásban csinálom. Nincs az a termék, amit ne tudnék eladni, és ezt nem nagyképűségből mondom. Felmértem az igényeket, és megnéztem azt, hogy mire van szükségük az embereknek. Tároló kosárra például mindig szükség van, és erre a fonott termékek nagyon alkalmasak.

A mostani találkozón egyre szebb termékek születtek. Örülök annak, hogy több fajta használati tárgyakat alkotnak az emberek – hangsúlyozta Czinege István a Czinege Manufaktúra ügyvezetője, a találkozó támogatója. Ez azért is jó, mert a kosárfonók elgondolkodnak azon, hogyan lehet a kor szelleméhez igazítani a régi korok hagyományait. Mi már huszonhat éve vagyunk jelen a hazai és a nemzetközi piacon. Európában az egyik legnagyobb cég vagyunk, aki ilyen jellegű kézműves termékeket állít elő. Vesszőáruból a legszélesebb kört mi készítjük Közép Európában. Szívesen támogatjuk az ilyen rendezvényt, mert egyezik a profilunkkal. Erdélyből többen áttelepültek, akik ma már tiszaalpári lakosokat. Ők és a gyerekeik alkotják a munkaerőnk jó részét.

A találkozón értékelték is a kosárfonók munkáját. A zsűri legjobbnak Kozma Ilona (Ócsa) alkotását találta. Második lett Lakatos Károly (Tiszaalpár). A harmadik helyet megosztva kapta három tiszaalpári kosárfonó: Pinder László Zoltán, Gergely Ramóna és, Kapás Aida Éva. Bene Ágostonné (Kiskunfélegyháza) és Kálmán Jánosné (Tiszaalpár) üvegfonók különdíjban részesültek.