A város legidősebb polgára betöltötte 105. évét. Anka Mihályné 1911-ben született. Tizennégy év óta a fiánál él, korábban saját tanyáján gazdálkodott.

Néhány napja, családi körben ünnepelte 105. születésnapját Anka Mihályné (Szigeti Etelka). Az Oláházi dűlőben volt szüleinek háza, ott született 1911. január 30-án. Később mikor férjével egybekeltek, Székhalmon építettek tanyát. 1979-ben vesztette el a férjét, azóta egyedül élt, egészen 91 éves koráig. Megtermelte magának a zöldségeket, főleg krumplit és gyümölcsfái is voltak, amit a fia permetezett. A tanyán természetesen nem volt vezetékes víz, gyűrűskútból itta vizet, azt szerette. – Üdítőt egyáltalán nem ivott és ma sem iszik – meséli a fia Imre. Gyógyszert nem szed, nincs szüksége rá. Nem akart beköltözni hozzánk a belterületre, de már annyira rosszul látott, hogy csak nehezen találta meg a bekerített tanya kapuját. Attól féltünk, hogy éjszakára sem tudja megtalálni, és lesz valami baja, ezért behoztuk hozzánk. Sajnos nem csak a látása, de a hallása sem jó, de semmilyen betegsége nem volt és most sincs. A fürdőkádba például egyedül megy bele, de természetesen ott van a feleségem mellette. Egész nap a szobájában tartózkodik, ott is étkezik, nem szívesen jön ki, Három éve már az udvaron sem volt. Nagyon szeret varrni, persze nagy zsákvarró tűvel. Azzal elfoglalja magát. Úgy varr, hogy felül az ágyra, kinyújtja a lábait, de nem dől neki a falnak, semmivel sem támasztja meg a hátát. Mi nem tudnánk így ülni, ő meg akár félnapot is ebben a testhelyzetben van. A ruháit sűrűn kiveszi a szekrényből, széthajtja, majd pedig