Fél évszázaddal ezelőtt fejezték be az általános iskola nyolcadik osztályát. Most találkoztak ismét az emeletes iskolában, a volt osztályukban.

1966-ban végzett lakiteleki általános iskola 8/a osztályos tanulói ismét találkoztak. Azóta eltelt ötven év. Szülők nagyszülők lettek, egy emberöltőt megéltek. Akkor huszonheten ültek az iskola padjaiban, most csak tizenketten: Bálint Erzsébet, Bolesza Péter, Cina József, Erki Mária, Gangl János, Gulyás László, Hegyi Erzsébet, Kalmár Margit, Kotvics István, Kökény Julianna, Tercsi János, Tiszavölgyi Imre, Sajnos nyolcan már nem lehettek közöttük, a többiek pedig nem tudtak eljönni. Egykori osztályfőnökük Aradi Aranka sincs már az élők sorában. A volt tanáraik közül is csak Kotvits Jánosné és Csinger Sándorné él, ők ott is voltak az évfordulón.

Sorba érkeztek az egykori osztálytársak és bizony volt olyan, akit nem ismertek meg a többiek. Ja, ötven év nagy idő, ez alatt nagy változáson esik át az ember. Voltak közöttük olyanok, akik messze kerültek Lakitelektől, míg néhányan a településen élnek most is. A volt diákok nevében Erki Mária vállalta a hetes szerepét, ő jelentett a tanároknak. Vállalta azt is, hogy visszaemlékezik az ötven évvel ezelőtti időkre. Emlékezett arra, hogy 1966-ban aláíratta az úttörő nyakkendőjét az osztálytársaival. A nyakkendőt most is elhozta, és azt kérte a jelenlévő egykori diáktársaitól, hogy ott írják alá, ahol ötven évvel ezelőtt. Néma főhajtással emlékeztek meg azokról, tanárokról és diákokról, akik már nem lehetnek közöttük. Természetesen mindenki elmesélte azt, hogy mi történt vele, az elmúlt félévszázadban. A beszélgetést az Autóscsárdában folytatták, már fehér asztal mellett.