Minden évben kosárkötő és szalmafonó tábort szervez Tiszaalpáron Kanalas János népi iparművész. Ez már a tizenkilencedik.

A településen élő Kanalas János a táborvezetője, a kosárkötést tanítja, az ágasegyházi Csáki Ildikó pedig a szalmafonást. Ezúttal is jöttek az ország különböző részéről: Albertirsáról, Hevesből, Isaszegről, Jánoshalmáról, Harkakötönyből, Szentendréről, Kecskemétről és Budapestről. Négy fiatal is jelentkezett, hogy meg akarja tanulni az ősi mesterséget. Nagyon fiatalokat nem tudok vállalni, mert nem tudok értük felelni – mondja Kanalas János népi iparművész. A négy diák közül a legfiatalabb hetedik osztályos, a többi idősebb. Velük már tudunk dolgozni. Azért szervezem meg minden évben a tábort, hogy valamilyen szinten a kosárkötést országos szinten fenntartsuk. Sajnos a Magyarországon születettek közül már nagyon kevesen foglalkoznak kosárfonással. Az erdélyiek közül sokkal többen űzik ezt a régi mesterséget. Örülök annak, hogy többen itt telepedtek le, és a családjuknak is átadják. Amit a táborban készítenek kosarakat, szalmafonásokat, azokat mindenki hazaviheti. Reggel nyolc órától délután öt óráig tart a tábor, közben délben egy órát pihennek. Este mindenki azzal foglalkozik, amivel akar, de vannak olyanok, akik olyankor is odaülnek a kosár mellé és folytatják a munkát. Néhány Erdélyből érkező kosárfonó leszármazottja itt telepedett le. Közülük Gergely Ramóna a népművészet ifjú mesteri címet szeretné elérni. Remélem, hogy így nem fog kiveszni ez a mesterség – tette hozzá Kanalas János.

Tiszaalpár híres volt több évtizeddel ezelőtt, a kosárfonásról. Közülük Kanalas János a legidősebb, ő már ötvenöt éve űzi ezt a mesterséget. A többiek a Czinege Manufaktúránál dolgoznak. Amint azt a mester elmondta, a tábor lakói öt nap alatt az egyszerű kosárfonást el tudják sajátítani. Persze a kosárfonás nem arról szól, hogy azonnal meg lehet tanulni. Kanalas János hetven éves lesz, de még mindig tanulja a szakmát. Büszke arra, hogy hosszú ideig a Háziipari Szövetkezetben dolgozhatott, még a rendszerváltozás előtt. Akkor közel kétszáz dolgozója volt a szövetkezetnek. Abban az időben mindig azt mondták nekik egy-egy közgyűlés alkalmával, hogy Európában az alpári kosárnak híre van. Nagyon sajnálja, hogy a kilencvenes évek elején a szövetkezet megszűnt. Az utóbbi időben azonban újra kedveltek lettek a fonott áruk, és ez bizakodásra ad okot.