3 L Cafe - Lakitelek és környéke hírei! Közélet, bulvár, sport és minden ami egy kávé mellett megbeszélhető!
  1. 2018.04.20. péntek, Konrád, Tivadar
  2. |
  3. 20 °C
  4. |

Jogi csapdában vergődnek a halak és a szakemberek

Tömeges halpusztulást lehet tapasztalni Tiszaalpár árterületén a Nagy-tó vizének leszivattyúzásánál. A pikkelyesek többsége „szemét” halnak minősül.

 

A madarak százainak otthont adó Tiszaalpári Nagy-tó területén elkezdődtek azok a munkálatok, amelyeknek következtében madárparadicsom alakulhat ki a vizes élőhelyen. A munkagépek megkezdték a tómeder kotrását, amelyhez közel háromszázhatvan millió forint támogatást kapott, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága. A fejlesztés eredményeként nagy területű, nyílt vízfelszín és egy kéthektáros költősziget várja a tavasszal visszaérkező madárcsapatokat. A Nagy-tóról most csatornán keresztül engedik le a vizet és átszivattyúzzák az Alpári Holt-Tiszába. Ennek következtében rengeteg hal pusztult már el, és várhatóan fog is elpusztulni. A szivattyú környékén több négyzetméteres területen haltetemek láthatók. Többségük apró hal, de akad közöttük nagy is. Vannak közöttük még élők, de a horgászok szerint, ha a szivattyún keresztül megy, akkor az ledarálja, és úgy kerül át a holtágba. Az üggyel kapcsolatban megkérdeztük Vajda Zoltánt a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának pályázatkezelési és fejlesztési osztályvezetőjét.

Jogi csapdáról van szó, amivel nem tudunk mit kezdeni – mondta a szakember. A terület halászati hasznosítója a Kiskunsági Nemzeti Park, de csak akkor vagyunk kötelezhetők halmentésre, ha az ötven százalékot eléri az őshonos halak mennyisége. A jogszabály módosítás kapcsán nem lehet az egyik víztérből a másik víztérbe tájidegen halfajtát átvinni. Ezt a jogi csapdát a természetes vizek érdekében találták ki.

Milyen elképzelésük van az ott maradt halakkal?

Azt szervezzük, hogy a vadaspark, vagy az állatkert vigye el onnan a halakat és használják fel állatok táplálására, mert másra nem lehet felhasználni.

A Nagy-tó lecsapolása előtt lehalászták a vizet?

Természetesen. Négy-öt napig halászták le a vizet, a nemes halakat elvitték, és átették a holtágba. Amelyek ott maradtak a szemét hal kategóriába tartoznak. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de így hívják azokat a halakat, amelyek táj idegenek. Ezek többségében ezüstkárászok. Azt el kell mondani, hogy a halászati hasznosító nem kötelezhető arra, hogy ezeket is lehalássza. Az ötven százalékot nem érte el a hazai hal fajok aránya, mert azok a halak, amelyek ott maradtak, kilencvenkilenc százaléka ezüstkárász. Tudomásom szerint tíz mázsa nagyságrendben halásztak le nemes halat, főleg pontyot, amit a holtágba tettek át. A dögöket természetesen el fogjuk távolítani. A nemzeti parknak van saját halastava, szívesen átvittünk volna oda, a tájidegen halakat, mert madár tápláléknak tökéletes, a sirályok szeretik is, de nem lehet. Ameddig van élő hal, addig a madarak azt eszik, csak utána folyamodnak az elpusztultakra.

A Nagy-tónál milyen a madár populáció?

Mintegy kétezer sirályt számláltunk, mellettük nagykócsag, kiskócsag feketególya és szürke gém teszi változatossá a madárvilágot.

Meddig folytatják a szivattyúzást?

Folyamatosan menni fog, mert alacsony vízen kell tartani a tavat, hogy a földmunkákat el tudjuk végezni. Ez éppen azt a célt szolgálja, hogy ne legyen halpusztulás. Az ezüstkárászt egyébként is ki kellene irtani a vizeinkből, annak fejében, hogy megmaradjanak az őshonos halak, és megmaradjon az életterük is. Az első árvízzel ezek a halak egyébként vissza fognak kerülni, mert a holtág is tele van ezüstkárásszal. Amikor elkezdtük lecsapolni a tavat, akkor mindössze negyven centiméter víz volt benne. Ezért, ha így folytatódott volna az ősz, akkor gyakorlatilag ennél nagyobb halpusztulás következett volna be, és akkor a nagyobb halak, mint a ponty és egyéb nemes halak is elpusztultak volna, mert nem lehetett volna lehalászni a területet, akkora iszap van a Nagy-tóban. Így viszont a menthető nemes halakat a halászatra jogosult áttette a holtágba. Az elpusztult ezüstkárászokat, amelyeket a madarak nem esznek meg, a fehérje feldolgozóba lehet elvinni.

A horgászoktól kapott információ szerint a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a holtágba rengeteg olyan hal került, amely már nem él, és a szivattyú összezúzta. Azt nem tudták megmondani, hogy ezekkel a tetemekkel mi fog történni. Minden esetre borzalmas bűz terjeng a Holt-Tiszának ezen a szakaszán.