A Tiszakécskei LC labdarúgó csapata a nyáron két helyi fiatalt igazolt le. Ők voltak az elsők, akik ebben a bajnoki évben, az átigazolási időszakban, először írták alá a szerződést. A Lovas ikrek, Andor és Zsombor, mert róluk van szó, akkor mindössze tizenhat évesek voltak. A szakemberek szerint, nagy jövő vár rájuk.

A focit szerető tiszakécskeiek már régóta figyelték a Lovas ikreket, hiszen városukban, tíz éves koruktól már igazolt játékosok voltak, és a korosztályos csapatokban nagyon jól játszottak. Amikor a 2019/2020-as bajnoki évben a fővárosba igazoltak, Andor a Budai Futball Club SE-be, Zsombor pedig a Vasas Kubala Akadémiához, többen azt gondolták, hogy ott majd jobban fognak fejlődni, de egyszer majd visszatérnek Tiszakécskére. Nem kellett sokat várniuk, mer a következő évben már mind a két fiú újra tiszakécskei csapatban rúgta a labdát. A mostani bajnoki évben pedig, tizenhat évesen, már profi szerződést kaptak. Erről kérdeztük a Lovas testvéreket. – Nagyon sokat jelentett az, mikor a nyáron megkeresett bennünket Nyilas Elek szakmai igazgató, és profi szerződést kínált nekünk, mondja Andor. – Korábban mind a ketten Budapesten játszottunk, de különböző csapatban. Én szerettem volna tovább lépni a karrieremben és visszajönni Tiszakécskére. Nyilas Elekkel úgy beszéltük meg, hogy az NB. II-es keret tagja leszek és a felnőttek között fogok edzeni, aztán meglátjuk, hogyan alakul a további sorsom. Ebben az elhatározásomban Zsombor is követett, mert ő is itt szeretett volna játszani, hiszen nem csak a foci, de sok minden más is ideköt bennünket. Itt élnek a szüleink, itt vannak a barátaink, és itt jártunk iskolába. Igaz, hogy eddig az NB. II-es csapat bajnoki mérkőzésein még nem szerepeltünk, mert az mindig a vezetőedző és a stábnak a feladata, hogy eldöntsék, kit állítanak be a csapatba egyes mérkőzéseken. Mi az edzéseken eddig is megtettünk, és ezután is meg fogunk tenni mindent, hogy jól szerepeljünk. Ők úgy látták, hogy még nem tudunk annyit hozzátenni a csapat jó szerepléséhez, hogy beállítsanak bennünket egy-egy mérkőzésen. Felkészülési találkozókon viszont már szerepeltünk.

– Nincs bennünk csalódás emiatt, veszi át a szót Zsombor. – Megpróbálunk majd olyan intenzitással dolgozni, hogy ott lehessünk majd egy-egy mérkőzésen. Nem vagyunk még elkésve, mert mi vagyunk a keret legfiatalabb tagjai, előttünk a jövő. Most az lényeg, hogy jó körülmények között, jó csapatban edzünk. A keretben vannak barátaink, Galacs Erikkel például kimondottan jó viszonyban vagyunk, de Zádori Krisztiánnal is és a többi, főleg fiatal játékossal. Velük többet beszélünk, de egyébként minden kerettaggal jó a kapcsolatunk. Az idősebb játékosok próbálnak segíteni nekünk, nagyon befogadóak. Összhang van a csapaton belül, amit nagyon fontosnak tartunk. A megyei I. osztályú csapatnál, ahol az ősszel játszottunk, pedig nagyon családias a hangulat. Közülük nagyon sok játékost ismertünk régebbről. Ott is jól érezzük magunkat, és nem leszünk azért elkeseredve, ha továbbra is ott fogunk játszani, mert van még időnk. Fejlődünk, és ha eljön az ideje, akkor játszunk az NB. II-es csapatban is.

Zsombor védő feladatokat lát el, míg Andor a középpályán szervez és tevékenykedik. Korábban Zsombor is középpályásként dolgozott, de mielőtt felment Budapestre kipróbálták védőként is. Aztán a fővárosi csapatban végleg azzá vált. Mivel ballábas értelemszerűen a balhátvédi poszton számítanak rá. Az egypetéjű ikrek, mint amilyenek a Lovas testvérek is, nagyon sokban hasonlítanak egymásra. Egy dologban azonban nem. Még pedig abban, hogy Andor nem bal, hanem jobblábas. Ez már kicsi gyerek korukban eldőlt. A távlati terveik között szerepel azt, hogy a legmagasabb osztályban, vagyis az NB. I-ben is kipróbálják magukat, és ha lesz rá lehetőségük, akkor külföldön is, ez motiváló tényező náluk.

– Először fel kell építeni a saját játékunkat, fogalmaz Andor. – Stabil másodosztályú játékosnak kell lenni, utána majd kialakul a további sorsunk. Mivel volt már úgy, hogy nem egy csapatban játszottunk, az is előfordulhat, hogy lesz még ilyenre példa. Az a lényeg, hogy folyamatosan játszani tudjunk, és érezzük azt, hogy jó helyen vagyunk, számítanak ránk. Ez pedig most így van. Ezért is jöttünk haza a fővárosból.

A profi labdarúgást csak nehezen lehet összeegyeztetni a tanulással. A Lovas testvérek a helyi Móricz Zsigmond Gimnázium magán tanulói. – A tanulást nem akarjuk elhanyagolni, mikor edzés után hazaérünk, kicsit fáradtan, gyorsan eszünk valamit és kezdjük is a tanulást. Fél évente kell vizsgát tenni, legközelebb január 10-én kell beszámolnunk minden tantárgyból, az első félévi anyagból. Jelenleg a 11. osztályt végezzük, de szinte ugyan olyanok a jegyeink, mint korábban, vagyis négyes. Próbáljuk ezt is tartani, nem szeretnénk lemaradni. Természetesen a gimnáziumban is vannak barátaink, velük is jó kapcsolatot ápolunk, teszi hozzá Zsombor.

A fiúk december elején voltak tizenhét évesek. Nem csináltak nagy ünneplést, kaptak torták és családi környezetben emlékeztek meg róluk, mint ahogyan máskor is szoktak. A karácsonyt is hasonlóképpen ünnepelték, otthon a szülőkkel együtt.