1. 2024.03.29. péntek, Auguszta
  2. |
  3. 17 °C
  4. |

Ötször akarták levágni a tiszaalpári férfi lábát

Hat hónapot töltött ír kórházakban Szabó István,, akit csak Bakterként emlegetnek. A tiszaalpári férfi egy motorbaleset következtében szorult orvosi kezelésre. Úgy volt, hogy levágják a lábát, de nem engedte.

Írországba, munkát keresve 2006 tavaszán utazott ki Szabó István. Először egy építkezési cégnél segédmunkásként dolgozott. Néhány hónap után azonban összeismerkedett egy farmerrel, aki kétszáz szarvasmarhát tartott. Megkérdezte tőle, hogy mennyire ért az állatokhoz. Mivel korábban állatorvos mellett dolgozott, nem okozott problémát a tehenek ellátása. Nem csak fizetést kapott a farmertől, de egy nyolcvan négyzetméteres lakást is, teljesen berendezve. Egyedül élelemről kellett magának gondoskodnia. A farmon annyira gépesített volt minden, hogy mikor villát kért, kinevették és azt mondták arra nincs szükség. Egyik gépről a másikra ült és úgy végezte a munkáját.

- Mikor történt a beleset?

- Pontosan emlékszem rá, 2008. május 15-én, este fél tízkor. Főúton haladtam motorral, amikor egy mellékútról kivágódott elébem egy autó, és elütött. Az ütközés következtében a gerincemen és a jobb lábamon kívül mindenütt csonttörést szenvedtem. A bal lábamon nyílt törés lett. A baleset után azonnal értesítették a farmert is, akinél dolgoztam. Bekísértek a kórházba és megvárták azt is, míg megműtenek. Minden másnap meglátogatták, és mindenben segítették. Az első két hétben hat műtétet hajtottak végre rajtam. Fél év múlva még egyszer, egy év múlva pedig már nyolcadszor, majd nem sokkal később kilencszer feküdtem kés alá. Sajnos a bal lábam rövidebb lett, mint volt. Ötször akarták levágni, de nem engedtem. Az utolsó műtétnél azt mondták, ötven százalék az esélye annak, hogy megmarad, de az is, hogy levágják. Eddig még nem kellett levágni, de az orvosok azt mondták, hogy ez nem végleges. Bármikor előfordulhat az, hogy a bal lábam egy részét el kell távolítani.

- Több mint öt éve táppénzen van.

- Fogalmazzunk úgy, hogy munkaképtelen vagyok. Az ír nyugdíjfolyósító intézet arra kérte a magyar nyugdíjfolyósító intézetet, hogy adják ki, mennyi időt töltöttem munkával az életem során. Erre azonban nem voltak hajlandóak, mondván, még nem vagyok nyugdíj korú, mert még csak 52 éves vagyok. Pedig csak azt kérték, hogy hány napot, évet dolgoztam eddig. Írországban ugyanis munkaképtelenné nyilvánítottak.

- Biztosítása minden bizonnyal volt. Fizettek kártérítést?

- Ez nem olyan egyszerű. Hat évet követelnek itthon tőlem, hogy nem fizettem biztosítást. Az is kifogásolták, hogy nem jelentettem be, hogy külföldön dolgoztam. Írországban azonban érvényes biztosításom volt. Ott is nehezen, de öt év után fizettek.

- Miből élt addig?

- A farmer és családja mindenben mellettem állt. Továbbra is ugyan abban a lakásban lakhattam, mint amikor dolgoztam. Fogadtak ügyvédet, akinek a költségeit ők fizették. Elvittek orvoshoz, mindenben mellettem voltak. Ilyen emberei hozzáállást még nem tapasztaltam az életben. Nagyon jól esett.

Szabó István június végén érkezett haza Magyarországra. Most december 4-én utazik vissza Írországba. Mint mondta, nem valószínű, hogy a korábbi munkáját el tudja látni. Az elmúlt öt hónap alatt húsz kilót fogyott, ugyanis amióta nem dolgozott, fel ment rá több mint harminc kiló. Sokat kerékpározik, hogy ne terhelje a lábát. Ezért sikerült leadnia a húsz kilót. Csizmát és szűk nadrágot nem tud használni, mert a ballába meg van dagadva. Amennyiben nem tud odakint dolgozni, akkor hazajön, és megpróbál itthon munkát találni. Az akaratán nem fog múlni. Szeretne úgy élni, mint más ember. Igaz a balesetére a házassága is ráment. Szabó István ettől függetlenül nincs elkeseredve, optimistán látja az életet. Nem gondol arra, hogy lehet, le kell vágni a lábát.