Falu helyeken általában a téli időszakban szokták megtartani a házaknál a disznóvágást, de lassan már ez is kihalóban van. Persze vannak olyan házak, ahol évente több sertést is levágnak. Így van ez Szentkirályon több helyen is.
Vörös Józsefék egy disznót még az elmúlt év végén vágtak le, most pedig a másodikat. Nem akarták ilyen sokáig húzni, de csak most tudták úgy összeegyeztetni az időpontot, hogy mindenkinek jó legyen. Szerencsére az időjárás is alkalmas volt rá, mert április ellenére éjszaka és hajnalban fagypont körülire hűlt le a levegő.
Maga az állat két és mázsa körül lehetett, ami a vágás során színváltozáson ment keresztül. Először fehér volt, utána sötétbarna, majd pedig ismét fehér, de ez már így van a disznóvágásoknál. Az ügyes kezek gyorsan megperzselték, megkaparták, felboncolták, feldarabolták, ledarálták, bélbe tették. Ezúttal nem készült csak hurka és kolbász, májas és véres hurka, valamint a sajt elmaradt. Még a zsírt sem sütötték ki, azt majd a gazda folyamatosan teszi meg, hogy ne avasodjon meg a tepertő, mert egyszerre sokat nem tudnak elfogyasztani belőle. A reggeli hét órai kezdés után délután egy órakor már be is fejezték a munkát, hogy utána megkóstolják mit főztek és sütöttek az asszonyok a sertésből.
Az ugyanis minden helyen úgy van, hogy a háznál nevelt sertésből készült ételek: hurka (rizses, véres, májas), kolbász, disznósajt, sonka a legfinomabbak, mert mindenki saját ízlése szerint készíti el.
