Az elmúlt évben kezdték, de most is felelevenítették a húsvét előtti határbejárást Nyárlőrincen. Ezúttal két régi iskolát néztek meg az érdeklődők, ahol Hajagos Csaba történész, muzeológus, kulturális örökségvédelmi szakértő tartott egy kis előadást.
A nagypénteki népszokást elevenítették fel Nyárlőrincen, amit előre meghirdettek a település lakóinak. Az elmúlt évitől eltérően, amikor mintegy ötvenen vettek részt a határbejáráson – igaz, akkor kerékpárral is lehetett menni, mert rövidebb volt a táv – ezúttal több, mint kétszázan jelentkeztek a túrára. Nem csak helyiek, de a környező településekről is érkeztek érdeklődők. Kilenc lovaskocsi és négy, padokkal ellátott traktor várta azt, hogy felüljenek rá azok, akik részt akarnak venni a határjáráson. Rajtuk kívül még kilenc lovas is csatlakozott hozzájuk, hogy végig menjenek a tervezett, tizenöt kilométeres szakaszon. A húsvét ünnephez kapcsolódva a régi határkerülés hagyományát elevenítették fel. Ezúttal a volt Polyák és a világoshegyi iskolát, valamint az ott található kereszteket érintették. A bejárást Pácsa József polgármester és Szakácsné Marsa Edina jegyző vezette, de szinte valamennyi képviselő is részt vett az eseményen.
– Nyárlőrinc nagy kiterjedésű területe megérdemli azt, hogy emlékezzünk azokra a gazdákra, földművesekre, akik a mindennapi kenyeret az asztalra tették, mondta Hajagos Csaba, aki korábban maga is a településen élt. Minden iskola, kereszt és tanya generációk munkáját idézi. A mostani határjárás nem csak emlékezés, hanem több évszázados hagyomány folytatása. A húsvéti határjárás a Kárpát-medence egyik legősibb közösségi szokása volt, különösen az alföldi mezővárosok és tanyás települések életében, hangsúlyozta a szakember.
Hajagos Csaba azt is elmondta, hogy bár a határjárást általában húsvét vasárnapjának hajnalán, vagy húsvét hétfőn tartották, a nyárlőrinciek most úgy döntöttek – tekintve, hogy sokan húsvét napján már ünnepelnek -, hogy minden évben nagypénteken fognak erre sort keríteni. Korábban a közösség tagjai gyalog, lóháton, vagy szekerekkel körbejárták a település határát. Megálltak a fontos pontokon, dűlőutaknál, határjeleknél, keresztek mellett, iskoláknál, majoroknál, kutaknál. A határjárás egyúttal vallási szertartás, közösségi esemény, gazdálkodási ellenőrzés, hagyományőrzés, birtokmegerősítés is volt. A régi és a mostani határjárás nevelő szereppel is bírt, mert a gyerekeknek, fiataloknak megmutatták, hogy meddig tart Nyárlőrinc határa. Így öröklődött nemzedékről nemzedékre a határ ismerete.
A határbejárás résztvevői, akik között nagyon sok gyerek volt, lovaskocsira és traktor pótkocsijára ülve, először a volt Polyák iskolát nézzék meg. Az épület magántulajdonban van, a tulajdonosa gazdálkodást folytat. Azt követően pedig a világoshegyi iskolához mentek, ami Nyárlőrinc és Lakitelek határútjánál található. Ez az épület is magántulajdonban van, ahol egy házaspár lakik öt gyermekével. Az előző tulajdonos szépen felújította a 250 négyzetméter alapterületű ingatlant. Az ott lakók engedélyt adtak arra, hogy az épületet megnézzék a határjárás résztvevői, sőt még saját készítésű bagettel is megkínálták a gyerekeket. Mind a két helyen Hajagos Csaba történész mesélt az iskolákról, azok történelmi jelentőségéről. Többen is voltak olyanok, akik valamikor, a két iskola valamelyikében végezték el az általános iskolát. Ők egymásközt nosztalgiáztak is egy kicsit, felelevenítve a több évtizedes eseményeket.
A határjárás végcélja megegyezett a kiindulási ponttal, vagyis a labdarúgó pálya melletti piaccal, ahol az önkormányzat jóvoltából gulyáslevessel – a nagypéntekre való tekintettel hús nélkül – és pálinkával kínálták a túra felnőtt résztvevőit, a gyerekek pedig üdítőt ihattak a leves mellé. A hamis gulyásleveshez felhasználtak tíz kiló krumplit, nyolc kiló sárgarépát, hat kiló petrezselymet, négy nagy fej zellert, tíz paradicsomot és fehér 
paprikát, négy csokor petrezselyem zöldet, hat fej fokhagymát, tíz kiló kenyeret, nyolc darab nagy vöröshagymát, zeller zöldet, öt kiló csipetke tésztát, fűszerek közül pedig sót, borsot, köménymagot, mintegy nyolcvan liter vizet, ami így 250 főre volt elegendő.
Pácsa József polgármester megígérte, hogy az elkövetkezendő évben, más útvonalon, de akkor is meg fogják szervezni a nagypénteki határbejárást.