Hagyománnyá vált, hogy idén is összegyűltek a Holt-Tisza partján az érdeklődők, hogy máglyagyújtással ünnepeljék a téli napfordulót. December 21. az év legrövidebb napja és leghosszabb éjszakája, amely különleges szerepet tölt be a magyar hagyományokban.
Kovács László Árpád, a rendezvény szervezője, az ünnep történelmi gyökereit is felelevenítette az esemény leírásában: „Az ősi magyar hitvilágban a napfordulót kara csun-ként nevezték, amely a türk nyelvekben a ‘fekete fordulást’ jelentette. Ez az éjszaka a sötétség csúcspontját szimbolizálta, de egyben a fény növekedésének kezdetét is.” A magyar nyelvben oly mélyen gyökerezett ez az ünnep, hogy később a keresztény karácsony is ebből a fogalomból kapta a nevét, szemben a legtöbb európai nyelvvel, ahol a karácsony Krisztus születésére utal.
Lakiteleki Holt-Tisza partján rendezett eseményen a hagyományokat tiszteletben tartva gyújtottak hatalmas máglyát, amely köré kicsik és nagyok egyaránt gyűltek. Nappalok ismét hosszabbodni kezdenek, a természet a megújulás ígéretét hordozza magában. Az esemény szerves része volt a kerek, ánizsos kalács, amelyet hagyományosan a négy égtájat szimbolizáló csillagmintával sütöttek. A résztvevők a kalács közepén átnézve pillanthatták meg a lángokat, ami az ősi hiedelmek szerint szerencsét és megújulást hozott számukra.
A résztvevőket emellett meleg tea, forralt bor, sütemény és zsíroskenyér várta, miközben a közösség tagjai beszélgetésekkel és jókedvű emlékezéssel töltötték az estét. Az ősi hagyományok felelevenítése nemcsak a múlt iránti tiszteletről, hanem a közösség összekovácsolásáról is szól. Ahogy a lángok az eget ostromolták, úgy töltötte el a résztvevőket a remény, hiszen a tél legsötétebb pillanatait követően ismét a világosság felé tartunk.
