Megtelt Lakiteleken a Petőfi Sándor Művelődési Ház Közösségi Színtér, a Néptánc Gála varázslatos estét ígért, és be is váltotta minden hozzá fűzött reményt. Az eseményen a közönség megcsodálhatta, mivé fejlődhet a gyermeki lelkesedés és kitartás, ha szakértő, elhivatott oktatók vezetik útjukon a gyermekeket.
Az esten Szabados Zoltán színészi alakításával vezette végig a közönséget a gála hangulati ívén. A kicsiktől az ifjúsági korosztályig minden fellépő bemutatta, mit tanult az elmúlt tanévben és nemcsak lépésekből, hanem közösségből, fegyelemből és hagyományból is. A zenét Vizeli Bálint és barátai szolgáltatták, akiknek játékára időről időre felcsendült a jól ismert felszólítás: „Húzd rá!”
„Egy gyermek egyszeri és megismételhetetlen csoda”
A gálát Olajos István, Lakiteleki Eötvös Loránd Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója nyitotta meg, beszédében mély emberi és nevelői gondolatokat fogalmazott meg. Elmondta, hogy a Néptánc Gála nem csupán egy tanévzáró műsor, hanem egy közösségi ünnep, ahol minden mozdulat, viselet és mosoly egy-egy történetet hordoz és ahol az idősebb generációk öröksége újra életre kel a gyermekek lépteiben.
Kiemelte, hogy több mint száz diák táncolt az idei évben az iskolában, ami azt jelenti, hogy szinte minden negyedik tanuló részese a néptánc-kultúra őrzésének. „Így épül egy kicsi közösség – a család –, majd egy nagyobb: az iskola, a falu, a megye, az ország, végül a világ.” – fogalmazott. Beszédét mély hálával zárta a szülők, pedagógusok és táncvezetők irányába, akik időt, türelmet és szeretetet adnak át a gyerekeknek.
A közösség ereje
A rendezvény végén Sallainé Győri Csilla, a néptánc egyik vezetője mondott köszöntőt. Férjével, Sallai Andrással közösen vezetik a néptáncot. Hangsúlyozta: minden gyermek megérdemli a dicséretet, hiszen kitartással és igyekezettel készültek. Beszélt a közösség tagjairól – szülőkről, segítőkről -, akik nélkül ez az este nem jöhetett volna létre. Köszönetét fejezte ki többek között a művelődési ház dolgozóinak, a háttérben munkálkodó technikai segítőknek, plakátkészítőknek, pedagógus asszisztenseknek, valamint azoknak a családoknak, akik minden egyes próbánál ott álltak a gyerekek mögött.
Zárás és ígéret a folytatásra
Olajos István mosollyal és derűvel megkérdezve: „Jövőre visszajönnek?” A válasz nem is lehet kérdéses: a gála színvonalát, hangulatát és közösségformáló erejét látva biztosra vehetjük, hogy igen. A gyerekek szívükben viszik tovább a tánc üzenetét, hiszen a néptánc nemcsak múlt, hanem jövő is, amely akkor él tovább, ha együtt dobban érte a falu, az iskola, a család és a közösség szíve.
