Egy korosztálynak véget ért egy szép időszak. Az általános iskola nyolcadik osztályos diákjai befejezték tanulmányaikat, aminek a végén elballagtak az intézményükből.
A Nyárlőrinci Buzás János Általános Iskola tizenhét diákja búcsúzott el attól az épülettől, ahova nyolc éven keresztül jártak. Nem lehetett ráismerni azokra a végzős diákokra, akik az elmúlt napon még a bolondballagás eseményeit élték át. Akkor felszabadultan, örömmel vettek részt a programban, míg most szépen felöltözve, nyakkendővel a nyakukban, jóval komolyabban várták az utolsó órát, amikor is lezárják életük egy fejezetét.
A nagy esemény, a ballagás előtt Kulman Istvánné Tormási Ildikó osztályfőnök szólt a tanítványaihoz. Felelevenítette az elmúlt évek emlékeit. – Voltak nehéz pillanataink, volt úgy, hogy nem értettük meg egymást. Olykor próbára tettük egymás türelmét, de ez is hozzátartozik a tanuláshoz. Nem csak könyvekből tanultunk a négy év alatt. Tanultunk az élményekből és a hibákból is. Emberséget rugalmasságot tanultam tőletek, és azt, hogy mindannyian egy-egy külön világ vagytok, amit nekem meg kell ismernem és meg kell értenem. És ami a legfontosabb, hogy meg kell tanulnom és tudnom, külön-külön mindannyiótokat szeretni… Bárhova is mentek vigyétek tovább, amit itt tanultatok. Nem csak az ismereteket, hanem a szándékot, hogy jót tegyetek, hogy odafigyeljetek egymásra. Kérdezzetek, ha nem értetek valamit, és soha ne adjátok fel, ha bármi is nehéznek tűnik… Olyan emberek legyetek, akik figyelnek másokra, akik segítenek, akik nem néznek el a baj felett, hanem tesznek is ellene. Ne felejtsétek el azt, hogy honnan jöttetek, hangsúlyozta
A szülői munkaközösség nevében Nyúlné Papp Ágnes köszönte meg az osztályfőnök munkáját, és adtak át ajándékot Kulman Istvánné Tormási Ildikónak. A diákok pedig egy különleges dallal búcsúztak el osztályfőnöküktől, majd pedig egy fotóalbumot adtak át olyan képekkel, amelyek az elmúlt évek alatt készültek. Nyúlné Papp Ágnes a kiemelkedő munkát végző szülőknek is megköszönte az elmúlt négy év munkáját.
A nyolcadikosok Boros Kornél Sándor igazgató, Rimócziné Forgó Ildikó és Kulman Istvánné Tormási Ildikó osztályfőnök vezetésével elballagtak. Körbejárták az iskolát, majd visszamentek az udvarra, ahol a hagyományoknak megfelelően egy szalagot kötöttek egy fára, jelezvén, hogy ők már elhagyják az intézményt.
A torn
acsarnokban, ahogyan az már lenni szokott, a tanárok, szülők, nagyszülők rokonok és barátok előtt mondtak búcsút az iskolájuknak a végzősök. Ezt követően a tanáraiknak, és szüleiknek köszönték meg, hogy idáig el tudtak jutni. A végzősök, az utánuk következő hetedik osztályosoknak átadták az emlékkönyvet, amit most már ők őriznek további egy évig.
Boros Kornél Sándor igazgató beszédében emlékeztette a diákokat arra, hogy mi is történt velük az elmúlt nyolc évben. Az első négy évet Golovicsné Oláh Ágota kezei mellett élték meg. Jártak a Vackor Vár Erdei Iskolában, sétáltak a szarvasi arborétumban, de megemlítette a covidos időszakot is. Voltak Ópusztaszeren, Budapesten, Szegeden, Erdélyben, Szentendrén, Kecskeméten pedig különböző helyeken.
Az osztály és szülői közösségi feladatokat és munkákat két szülő fáradhatatlan odaadással szervezte és bonyolította le. Nyúlné Papp Ágnes és Ferencz Melinda kitartó munkáját köszönte meg az intézményvezető.
Négy tanuló: Bozsik Hanna, Palatinus Bence, Csernus Viola, valamint Bódia László teljesítményét külön kiemelte Boros Kornél Sándor. Ők könyvjutalomban részesültek.
Gátak nem léteznek, csak magatokon belül, ha sikert akarsz elérni, először magadat kell legyőznöd! Küzdjetek az álmotokért és soha-soha ne adjátok föl. Ezekkel a gondolatokkal fejezte be beszédét az igazgató.