Bár lakodalom nem volt, mégis mindenki úgy érezhette magát, mintha ott lett volna. A vendégek szórakozásáról nem kevesebb, mint öt zenekar és tizennégy vőfély gondoskodott. Ez volt a III. Tiszaalpári Lakodalmas Zenekarok és Vőfélyek Találkozója.

Nem csak Tiszaalpárról, a környező településekről, de még messzebbről is érkeztek vendégek a február 8-án az általános iskola tornatermében megtartott találkozóra. Aki ott volt az tapasztalhatta, hogy nem csak a közép és idősebb korosztályt érdekli a hagyományos lakodalmas zene és a vőfélyek rigmusai, hanem a fiatalokat is. Ez is azt bizonyítja, hogy a hagyományokat ápolni kell és tovább adni a fiataloknak. Az öt zenekar egyenruhába öltözve játszott, míg a vőfélyek között akadtak olyanok, akik öltönyben voltak, míg mások népviseletbe öltöztek. Szinte mindannyiuk kezében ott volt a bot, amire szalagok voltak rákötve. Ez pedig nem mást jelentett, mint azt, hogy a vőfély hány lakodalmat vezényelt már le. Néhányuk botján már nagyon sok színes szalag ékeskedett. A találkozón egy nem várt esemény is történt. Egy lány kezét a helyszínen kérte meg barátja.

Tóth István helyi vőfély, aki már harmadik alkalommal szervezte meg a lakodalmas zenekarok és vőfélyek találkozóját megengedte a vendégeknek azt, hogy ezen az estén úgy szólítsák, hogy Szent István. Az egész estét ő vezényelte le, de természetesen valamennyi vőfély szóhoz jutott. Az első feladatot, az egyetlen női vőfély a kecskeméti Csíkosné Répás Karolina kapta, aki virágokat tűzött fel a vőfélyek mellére. A ceremónia bevonulással kezdődött, miközben a zenekarok tagjai kísérték a vőfélyeket. Dr. Vancsura István köszöntőjében elmondta, hogy a vőfélyeknek kitüntetett szerepük van a lakodalmi ceremóniában, mert az ifjú házasokat elkísérik a leánykéréstől egészen a nászágyig. A polgármester beszéde után a vőfélyek kaptak szót, valamennyien bemutatkoztak. Nem volt meglepő, hogy mindenki más köszöntőt mondott. Akadtak olyanok, aki csak néhány mondattal hívták fel magukra a figyelmet, míg mások hosszú rigmussal egészítették ki mondókájukat. A bemutatkozás után nem a hagyományos menüt, levest, pörköltet, sülteket tálalták fel a vőfélyek, csak pörköltet, természetesen azt is rigmusok kíséretében. Addig, míg vacsorázott a vendégsereg, a zenekarok felváltva játszottak, csak úgy, mint az egész este során. Éjfélkor Matyi és a Hegedűs szórakoztatta a vendégeket, utána pedig a helyi Baranyi zenekar egészen hajnalig.

Egy nem várt leánykérés is történt a találkozón. A Szigetvár mellett lakó Dóra Csaba úgy gondolta, hogy a nagy nyilvánosság előtt kéri meg a szentkirályi Bimbó Mónika kezét. Csaba külföldön együtt dolgozik Mónika testvérével. Egy hónapja ismerkedtek meg az internet segítségével, és személyesen csak az elmúlt héten, pénteken találkoztak. Addig csak az internet segítségével tartották a kapcsolatot egymással. Ezen az estén Csaba letérdelt Mónika elé, és megkérte a kezét. A lány igent mondott. Augusztusban szeretnék az esküvőt megtartani. Többek között azért is jöttek a találkozóra, hogy kiválasszák maguknak azt a vőfélyt, aki majd levezeti az esküvői és lakodalmi ceremóniát.

A vőfély találkozó részt vevői: Csíkosné Répás Karolina (Kecskemét), Tóth Attila (Makó), Zádori Csaba (Szeged), Patai János, (Balotaszállás), Kádasi Zoltán és Hollai István (Szentes), Szigeti Pap Béla (Szank), Boros Attila (Ballószög), Kiss Zoltán és Dongó Róbert (Kiskunfélegyháza), Nagy István (Kiskunhalas), Csák József (Jászberény), Kovács Sándor (Baks), és Tóth István (Tiszaalpár).

Zenekarok: Harmonic együttes (Kunszállás), Party zenekar (Makó és környéke), Subás zenekar (Baks), Tuti Band (Csanytelek, Kiskunhalas), Baranyi zenekar (Tiszaalpár).