Lakiteleken a CSAK Csoport kézműves foglalkozást szervezett anyák napja alkalmából, amelyen kerámia madarakat készítettek anyukák és gyermekeik.

A CSAK Csoport magát így mutatja be: „Ez egy XXI. századi Fonó. Nem művészképző és nem rajziskola. Mégis egészen izgalmas dolgok születnek a műhelyben. Bátran kísérletezünk és együtt keressük a művészet határait, a saját határainkat.

2017. januárjában döntöttük el, hogy csoportban alkotunk tovább. Mondhatjuk, hogy barátok vagyunk, de legalábbis közeli ismerősök. Egy nyitott, mindenki számára látogatható alkotó közösséget akartunk létrehozni. A Műhely a Kúltúrművekben volt évekig, melyet az első összejövetelünk óta heti rendszerességgel szabadon és ingyenesen használhattunk. Jelenleg pár éve már Lakitelek Önkormányzata támogatásával székhelyünk az Alkotmány utca 2-ben van.

Több helyi és néhány környékbeli megmozdulásban is részt vettünk, mint a Tőserdőben megszervezett Széna Szalma Fesztiválok, a Tőserdei Pálinkaházban megrendezésre kerülő Tiszavilág Napok vagy a Kecskeméti Ifjúsági Otthon karácsonyi művészvására, a Muzsikál az erdő elnevezésű programsorozat, a lakiteleki közösségi tér sok-sok programjához igyekszünk foglalkozásokkal, dekorációkkal hozzájárulni. Hiszünk a szabad, örömteli alkotás közösségépítő erejében!”

A kerámia madárkák elkészítési folyamatát az eseményen végig figyelhettük. Mindenki a saját tetszésére megformázta agyagból a saját madarát. A belsejét kivájták, hiszen tömören nem lehet égetni, abban az esetben szétrobbannának az alkotások. Össze kell ragasztani egy lágy agyaggal, amit követ egy forma igazítás és kialakítják a végső plasztikus formáját. Száradás követően egy-kettő trükkös díszítéssel, festéssel, más színű anyaggal és dróttal fokozták a madarak szépségét. Amikor teljesen száraz az alkotás, akkor 980 fokon ki lehet égetni a munkákat és megkapja a végső állapotát.

Böröczki Edit fazekasmester vezetésével készültek el a madarak. Edit lassan negyven éve foglalkozik kerámiával, húsz éve táborokat és képzéseseket tart. Megkértük, hogy meséljen magáról és a hivatásáról.

– Tíz évesen ismerkedtem meg az agyaggal, egy tanárnőm révén, aki szinte példakép lett számomra. Hódmezővásárhelyen tanultam, bár előtte két évig grafikai előkészítőbe is jártam, Szegeden. Azonban nekem nem ment jól, azért inkább a kerámiát választottam. Imre Ernő volt az oktatóm. Rossz tanuló voltam, olyan saját utat járó. Azonban a kerámia ott jól ment, és a kezdeti kevés sikereket, ez mind felejtette. A szakma kiváló tanulja elismerést is megkaptam. Bár számomra sosem voltak a díjak fontosok.

Szerettem, és szeretem azt a fajta szabadságot, amit nekem ez az életforma hozott. A világ több részére eljutott már a munkám. Szeretek olyan tárgyakat készíteni, amiről tudom kinek készül, és milyen célból. Nem sorozatokat készítek, hanem szeretek egyedi igényeket kielégíteni. Kaptam szakmai elismeréseket, de a cím, mint mondtam, sosem volt fontos.

A férjem sokat segített az elmúlt harminc évben. Ő látja, érzi, mivel jár egy ilyen lelkű alkotóval az élet. Köszönettel tartozom ezért. Két gyönyörű lányunk született, ők ezt a hivatást nehéznek ítélik, de büszkék rám, csak ez az igazán fontos!

A foglalkozáson kitűnő alkotások születtek. A workshopot a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.