Heinrich Gábor, Lakitelek egykori körzeti megbízottja rendőrségi szolgálat lezárásával visszatekintett hivatására. Beszélt arról, mi motiválta, hogy rendőr legyen, milyen kihívásokkal szembesült az évek során, és mit tanácsolna azoknak, akik ezt a hivatást választják. Emellett megosztotta a leszerelése mögött álló okot.
Több mint 25 évet töltött a rendőrség kötelékében. Hogyan emlékszik mi motiválta, hogy ezt a hivatást válassza?
Akkoriban (1998) a rendőri hivatás nagyon vonzó volt, és egyébként is éreztem magamban az elhivatottságot az emberek védelme, szolgálata iránt. Emiatt jelentkeztem rendőrnek.
Milyen kihívásokkal találkozott az évek során? Hogyan változott a rendőri hivatás az elmúlt évtizedekben?
Ez nagyon összetett! Volt sokféle helyzet, amivel meg kellett birkózni volt, amikor szó szerint is birkózni kellet! Az „utca” mindig változatos, igazából kiszámíthatatlan. Sohasem tudod, hogy egy egyszerű igazoltatásból a végén mi lesz. Ezért fontos ebben a hivatásban a kommunikáció. Tudni kell érteni és beszélni mindenki nyelvén. Itt nem feltétlenül az idegennyelv használatára gondolok…A rendőrnek adott esetben egyszerre kell békebírónak is és jogszabály-érvényesítőnek is lennie! Ehhez kell igazán diplomáciai képesség is, ami a rutinosabb rendőrökben már kialakult az évek során. A kihívás? Az egész pályafutásom egy kihívás volt, nem lehet kiemelni belőle semmit. Sok felkavaró élmény ért, pl. közlekedési balesetek, halottak, elkövetők hajnali elfogása, a 2006-os tüntetések, felsorolni is nehéz, de voltak kedves élmények is, pl. iskolarendőri feladatok, életmentések. A kérdés második felére válaszolva: a szakma nagyon alulértékelt lett, pedig ez egy igazán szép hivatás lenne, viszont manapság inkább már csak foglalkozás, ennek több oka is van, ezt most nem szeretném itt ecsetelni, még nem jött el az ideje. Úgy érzem, hogy jelenleg a rendőrségnél mások lettek a prioritások.
2016-ban elnyerte a „Lakitelek Közbiztonságáért Díjat.” Mit jelentett Önnek ez az elismerés?
Nagyon meglepődtem, amikor kiértesítettek ezzel kapcsolatban. Természetesen boldogsággal telt meg a szívem, bár én nem éreztem magam erre méltónak. Mások szerint megérdemeltem, jól esett.

Lakitelek és térségének biztonságáért dolgozott. A közbiztonság terén milyen változásokat tapasztalt az elmúlt években?
Sokat változott az évek során a bűncselekmények összetétele. Régen még a tanyabetörések, boltbetörések, nyaralófeltörések, gépkocsifeltörések okoztak gondot, manapság már inkább az internet megjelenésével az online csalások és a szintetikus drogok megjelenése. Egyébként sokkal ritkábban fordul elő lakásbetörés is, mint mondjuk 15 évvel ezelőtt. Egy legutóbbi felmérés szerint a Tiszakécskei Járás az ország 10. legbiztonságosabb járása. Azt hiszem, hogy a 174 járást tekintve ez előkelő helyezés. Lakitelek is ide tartozik. Még ehhez hozzátartozik az is, hogy a településen egy nagyszerű polgárőrség és önkéntes tűzoltóság is működik! A Bácshosz halőréről és a KNP természetvédelmi őréről nem is beszélve. Ez egy együttműködés eredménye.
Ha egy fiatal ma azt mondaná Önnek, hogy rendőr szeretne lenni, mit tanácsolna neki?
Először is, hogy jól gondolja meg, mert ez egy 24 órás, egész embert, családi toleranciát, erős idegrendszert igénylő meló! Aztán pedig azt, hogy ha itt eltölt mondjuk 5 évet, akkor készüljön fel arra is, hogy teljesen átalakul az identitása, átalakulnak a mindennapjai! Nyaralni sem fog tudni úgy elmenni sehová, hogy mondjuk ne nézne szét a strandon, hogy hová teszi le a törölközőjét! Települési körzeti megbízottként meg rendszámokkal lesz tele a feje is, tudni fogja, hogy melyik autó kié a faluban, melyik az idegen autó. Aludni sem fog sokat, én kiszámoltam, hogy a szolgálati éveim során kb. 2,5 évnyi órát nem töltöttem alvással. Ez ilyen.
Mit szeretne, hogy a rendőri munkájáról hogyan emlékeznének a lakiteleki és környékbeli emberek?
Azt gondolom, hogy az itt eltöltött húsz és fél évem alatt a települést csak szolgáltam, senkit sem „nyaggattam” fölöslegesen. Ha kellett hajnalban is ugrottam a telefonhívásokra, de ugyanez volt igaz, ha a vasárnapi ebéd mellől kellett felállni, segítettem családi problémák megoldásában, területi vitákban, rendezvénybiztosításokban, felsorolni is nehéz. Szeretném, ha úgy emlékeznének rám, mint a falu korábbi híres rendőrére Kócsó Anti bácsira. Szeretnék a modern kori Anti bácsi lenni az emberek emlékezetében.
Milyen okok állnak a leszerelése mögött?
Nagyon nehéz döntést kellett ezzel meghoznom. A rendőri hivatásom a felnőttkori identitásom része, tulajdonképpen szinte csak ezt csináltam eddigi életemben. Ez egy életforma, mint mondtam már 24 órás szolgálatot igénylő hivatás. Nekem mindig is az emberek és a haza iránti szolgálat volt fontos, igyekeztem megtalálni az egyensúlyt a segítségnyújtás és a szakmához kötődő szervezeti elvárások között. Az utóbbi időben azonban belső ellentmondásaim voltak, már nem tudtam volna sokáig a saját elvárásaim szerint „jól” szolgálni.
Heinrich Gábor, Lakitelek korábbi körzeti megbízottja, 2025 februárjától a Település-üzemeltetési Csoport vezetője, a Laki-park Kft. ügyvezetője lett. Hatgyermekes családapaként és aktív közéleti szereplőként továbbra is a település szolgálatát tartja szem előtt.