Már sok éves hagyomány, hogy a szentkirályi és nyárlőrinci 7. osztályosok összefognak, és benyújtják pályázatukat a Határtalanul programra. A program keretén belül az iskolások állami támogatással látogathatnak meg határon túli magyar területeket.
Nagyon örültünk, hogy ebben az évben is megnyílt előttünk a lehetőség Erdély csodáit megtekinteni. Május 26-án a kora reggeli órákban indultunk. Utunk első állomása Erdély történelmi kapuja, Királyhágó volt. Innen a tordai sóbányába érkeztünk. Az eredeti tervek szerint a parajdi sóbányát néztük volna meg, de sajnos a vízbetörés miatt addigra lezárták a területet. A nagy távolságok miatt erre a napra nem is jutott több program, hisz a szállásunk Gyergyószentmiklóson volt, ahová így is az esti órákban érkeztünk.
A második napon először egy gyergyószentmiklósi lakossal találkoztunk, aki korábban a francia idegenlégióban szolgált, majd hazatérve biogazdálkodásba kezdett. Mesélt külföldi élményeiről, s hogy az ott tapasztaltakat hogyan tudja hasznosítani jelenlegi tevékenysége során. Innen a gyergyószárhelyi Lázár-kastélyba mentünk, ahol Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a gyermekkorát töltötte. Miután bejártuk a kastélyt, következhettek a természet csodái: először a Gyilkos-tó, majd a Békás-szoros. Körbevettek bennünket a hatalmas sziklák, mellettünk dübörgött a felduzzadt, sebesen hömpölygő patak. Az embernek óhatatlanul is Petőfi szavai jutottak eszébe:
„Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?”
A napot egy gyergyószentmiklósi gyermekotthonban fejeztük be, ahol egy izgalmas focimeccs közben barátkoztunk az ott élő gyerekekkel.
A harmadik napunkon már nemcsak a buszban tároltuk az esernyőt, esőkabátot. Többször is megáztunk, de szerencsénkre a komolyabb eső inkább a buszban ért minket. A Medve-tavat körbesétáltuk, majd Korondon megvettük a családnak szánt ajándéktárgyakat. Farkaslakán megkoszorúztuk Tamási Áron sírját, majd tettünk egy sétát Székelyudvarhelyen. A rossz idő miatt kicsit előbb mentünk vissza a szállásra, de persze senki nem unatkozott a szobákban.
A negyedik nap már kicsit a búcsúé is volt, hisz tudtuk, este már csomagolni kell, készülni a hazaútra. De azért ez a nap sem telt el élmények nélkül. Szerencsénkre a felhők is elvékonyodtak, határozottan kellemes időben indultunk Csíksomlyóra. Ott megkóstoltuk a friss, ott feltörő gyógyvizet, majd fölsétáltunk a nyeregbe, ahol a híres búcsút szokták tartani. A kegytemplomban, aki akart, elmondhatott egy imát a Mária-szobor előtt, majd továbbutaztunk az ikerkráterekhez: a mohos tőzeglápra és a Szent Anna-tóhoz. A Szent Anna-tónál épp akkortájt sétálgatott egy medve, az idegenvezető videóra is vette, de nekünk sajnos vagy szerencsére nem sikerült találkoznunk vele.
Hazautunk során még megtekintettük Kolozsvár belvárosát, még megpihentünk Királyhágón, majd 7 óra körül hazaértünk.
Mindezen látnivalók még a legigényesebb felnőttnek is hatalmas élményt jelentenének. De az osztálykirándulás mindig több ennél. Igazi kaland! Mire fognak a látottakon kívül emlékezni a gyerekek?
- Takarodóig egymás szobájába rohangáltunk!
- Takarodó után is még sokáig dumáltunk!
- Sakkoztunk a helyi felnőttekkel, EGYSZER sikerült egyiküket legyőzni!
- Az idegenvezető Babócáknak hívott bennünket!
- A Békás-szorosnál az idegenvezető elvitt minket egy függőhídhoz! Volt egy szakasz, ahol csak sodronyokba kapaszkodva lehetett menni (önkéntes alapon), szuper volt!
- Annyi plüsslibát vettünk, hogy egy egész libafarmra elég lenne!
- Szinte állandóan kutyát simogattunk!
- A Lázár-kastélyban egy cica aludt a kiállított párnákba bújva!
- A gyermekotthonosak irtó jól fociztak!
- A sóbányában megmásztuk a rengeteg lépcsőt! Hősök vagyunk!
- Kedvenc szabad kutyánkkal, Pudinggal sokszor találkoztunk!
- Csíksomlyón felmásztunk a 30 fokos emelkedőn. Helyenként csak kapaszkodva tudtunk haladni!
- Még maradtunk volna pár napig!
Úgy érezzük, ez az 5 nap kirándulás elérte célját: kinyitni a gyerekek szemét a nemzeti összetartozás létező, szívekben dobogó valóságára.
Szenekné Édes Kornélia
