A disznóvágás már nem tartozik annyira a falusi élethez, mint több évtizeddel ezelőtt. Egyre kevesebben gondolják úgy, hogy az élelem szerzésnek ezt a módját választják. Ez alól kivétel a szentkirályi Vörös család, akik ezúttal két sertést vágtak egyszerre.
A Vörös család minden évben több disznót is nevel, hogy utána levágják őket, és ne a boltokból kelljen a spájzot és a hűtőládát feltölteni. Ezúttal két állat sorsáról döntöttek. Bár mind a két sertés az elmúlt év márciusában született, mégis hatalmas különbség volt a súlyuk között. Az egyik megközelítette a kétszáz kilót, míg a másik csak 130 kilósra hízott meg. József gazda szerint nem úgy evett, mint a testvére, ezért maradt el a testvérétől.
A bölléri feladatokat, a helyi Ivicz Gábor látta el, aki minden évben vállalja ezt a feladatot, és aki saját maguknak is évente három sertés szokott vágni. A mostani időszakban már nem úgy történik a disznóvágás, mint régen, hogy több ember segítsége kellett ahhoz, hogy kihozzák a sertést az ólból, és ledöntsék. Most szinte elég két férfi, az egyik az állat szájába tett kötelet, míg a másik hátul a farkát fogja. Jó esetben az állat magától kimegy, ahol árammal elkábítják és utána történik a szúrás.
Ezúttal először a nagyobbat, majd pedig utána a kisebb szúrta meg Ivicz Gábor. A perzselést is a súlyosabbal kezdte, amikor végeztek vele és a kaparással, következett a másik, miközben az elsőt már darabolták fel és vitték a feldolgozás színhelyére a kiskonyhába. A család miden tagja segített, a feleség Erzsike, a fiúk Zsolt és Attila, a lány testvér Hajnalka, valamint Valter az unoka és persze még két jóbarát.
Így gyakorlatilag folyamatosan ment a munka, és jól haladtak, miközben az asszonyok a konyhában sütöttek, főztek. A sonkákat meghagyták, készítettek rizses és véreshurkát, és természetesen kolbászt is. Disznósajt és májashurka ezúttal nem szerepelt a feladatok között. Délután három órára végeztek is a munkával, csak a szalonna nem sült ki még teljesen, arra még egy-két órát várni kellett.
És hogy milyenre sikeredtek az ételek, arról saját maguk is meggyőződtek. Tízóraira hagymásvért ettek, a munka befejeztével pedig megkóstolták a húslevest, a hurkákat, a kolbászt és a pecsenyét is. Elégedetten nyugtázták, hogy ezúttal is jól dolgoztak, jó ízük lettek az ételek. Egy darabig nem kell arról gondoskodniuk, hogy mit is egyenek, mert a kamrában sok finom falat közül lehet válogatni.
