A hagyományoknak megfelelően ezúttal is fáklyás felvonulással emlékeztek Nyárlőrincen a hetven évvel ezelőtti eseményekre. Először a művelődési ház előtti parkban lévő emlékműnél koszorúztak, majd a Millenniumi Emlékműnél zárult az ünnepi esemény.
Az 1956-os forradalomra és szabadságharc 70. évfordulójára emlékeztek Nyárlőrincen. A műsorban közreműködtek a Buzás János Általános Iskola 7. osztályos tanulói, valamint az Első Lovashadosztály Magyarországi Hagyományőrző Csapatának képviselői, akik korhű öltözékükkel igyekeztek a 70 évvel ezelőtti események hangulatát megidézni.
A magyar zászló felvonása után Golovicsné Oláh Ágota tanítónő szavalatát hallgathatták meg a jelenlévők, majd megkoszorúzták az 56’-os emlékművet. Ünnepi beszédében Pácsa József hangoztatta, hogy az 1956-os események, a XX. századi történelem legfényesebb lapjaira írták be nemzetünk nevét. A kommunista diktatúra elnyomása és a szovjet megszállás ellen kirobbantott népmozgalom a magyar ember szabadság vágyának és méltóságának legtisztább kifejezése volt. 1956 nemcsak a pesti srácok és lányok forradalma volt, hanem az egész magyar nemzeté. Amikor a hír elérkezett Nyárlőrincre, a községben is feltámadt a hit, a beszolgáltatások elnyomása alatt nyögő falvak népe egy emberként állt ki a nemzeti ügy mellett. Nyárlőrinc népe akkor is megmutatta, hogy a becsület, a szorgalom és a hazaszeretet nem idegen ettől a földtől.
– Az emlékezés nem csupán tiszteletadás, hanem kötelesség. A történelem örökséget hagy ránk és ezzel együtt felelősséget tesz a vállunkra, megőrizni mindazt, amiért 56’ hősei az életüket adták, fogalmazott a polgármester. – Erőt merítünk a hősök példájából, mert 1956. október 23.-a történései a jövőnek szóltak és a mai független, szabad Magyarország alapjait tették le. Nekik köszönhetjük azt a belső tartást, amely képessé tesz bennünket arra, hogy a szülőföldünkön helytálljunk, megőrizzük értékeinket, és gyarapítsuk szűkebb hazánkat Nyárlőrincet. Ha meghajolunk 1956 emléke előtt, saját jövőnk mellett tesszük le a voksunkat, tette hozzá a településvezető.
Ezt követően meggyújtották a fáklyákat és a menet elindult a Honfoglalási Emlékparkba, ahol a 7. osztályosok fáklyás jeleneti és szavalatai színesítették a megemlékezést. Ott is megkoszorúzták az emlékművet, ahol Szenekné Édes Kornélia tanárnő osztotta meg ünnepi gondolatait. Beszédében több alkalommal is szólt a fiatalokhoz.
– Tekintsetek példaképként az előttetek járó ifjakra, és ne feledjétek: fontos feladat vár rátok, a jövő a ti kezetekben van, azt nektek kell alakítani! Igyekezzetek úgy tanulni, élni, cselekedni, hogy bennetek is példaképet lássanak majd a jövő generációi.
A ti feladatotok az is, hogy meglévő hagyományainkat megőrizzétek, ápoljátok, akár újakat teremtsetek. Hisz ezek nélkül az alkalmak nélkül nincs közösség, megszűnik az összetartó erő, s félő, hogy – Tompa Mihály szavaival élve – „Mint oldott kéve, széthull nemzetünk”.
Az okt. 23-i fáklyás megemlékezés hagyományát 2000-ben, államalapításunk 1000 éves évfordulóján teremtette meg Felföldi Zoltánné tanárnő. Több mint 15 éve annak, hogy jelképesen egy égő gyertya formájában vette át tőle e hagyomány ápolását Szenekné Édes Kornélia. Az idő elrepült, és most továbbadta az emlékezés és folytonosság lángját Kálóczi Zsófia tanárnőnek.
– A diákság közreműködésével ő fogja ápolni a hagyományt, hogy minden év októberében, a honfoglalási emlékműnél tartsunk fáklyás ünnepséget, így megőrizve a gyertya fényét, mondta Szenekné Édes Kornélia.