1. 2024.04.28. vasárnap, Valéria
  2. |
  3. 19 °C
  4. |

Negyvenöt éves általános iskolai találkozót tartottak Nyárlőrincen

Öt évente találkoznak azok a volt nyolcadik osztályos diákok, akik negyvenöt évvel ezelőtt végeztek az I. számú Nyárlőrinci Általános Iskolában. A mostani találkozón három volt tanáruk is megjelent.

 

A volt diákok 1970 és 1978 között jártak, az akkor még I. számú Általános Iskolának nevezett intézménybe. Abban az időben ugyanis még több helyen is, főleg külterületen volt iskola, és mivel ez volt a település központjába ezt nevezték I. számú iskolának. A külterületen lévőket, amelyek a központosítással már megszűntek, valamelyik tanítóról nevezték el.

A volt diákok húszan fejezték be 1978-ban az általános iskolát. Ezúttal is ott találkoztak, hogy megbeszéljék mi történt velük az elmúlt öt évben. A most már többnyire nagymamák és nagypapák ugyanis az általános iskola befejeztével öt évente összejöttek. Sajnálatos módon többen már nincsenek az élők sorában. A mostani találkozó főszervezője Gál Ferencné, vagy ahogyan akkor ismerték Szappanos Mária volt. Az ő ötlete volt az, hogy meghívják az akkor volt tanáraik közül néhányat. Közülük hárman el is fogadták a meghívást. Érdekes, hogy akkor még mind a hárman lányok voltak, még pedig Kovács Mária, Kecskés Katalin és Sáros Ilona.

Az osztályteremben Gál Ferencnénél volt az egykori napló, ő olvasta fel a neveket, úgy ahogyan az a naplóban ABC sorrendben volt. A jelenlévők mondtak magukról néhány mondatot, de azért akadt olyan is, aki részletesen beszámolt eddigi életéről. Akinek van, az természetesen megemlítette az unokáit is. Akik már nem lehettek ott, azokról is megemlékeztek és beszéltek róluk, főleg azok, akik tudták, hogy mi történt velük. Persze olyanok is akadtak, akik bár Nyárlőrincen laknak, nem tartották fontosnak azt, hogy ott legyenek a negyvenöt éves találkozón. Ettől függetlenül őket is megemlítették.

A beszélgetések után elmentek Gál Ferencnéék tanyájára, ahol vacsora várta őket. A beszélgetés természetesen ott is tovább folytatódott, és régi történeteket, eseményeket is megbeszéltek, felelevenítettek. Jókat mosolyogtak, nevettek egy-egy megtörtént dolgon. A tanáraikról csak jó szívvel beszéltek, és természetesen egy-két csínytevést is elmeséltek. Felvágtak egy tortát is, amelyen a 45-ös szám díszelgett, jelezvén azt, hogy annyi ideje járták ki a nyolcadik osztályt. A vacsora után a jelenlévő volt tanárnőket, akik már mind a hárman nyugdíjasok, virágcsokorral köszöntötték. A találkozó résztvevői megegyeztek abban, hogy öt év múlva ismét találkoznak.