A tizenkilencedik fordulóval folytatódott a vármegyei első osztályú labdarúgó bajnokság, melyben a Tiszakécskei LC csapata a Bácsalmási VSE-t fogadta. A március 15. ünnep miatt, valamennyi mérkőzést egy napon, vasárnap játszották.
A találkozó előtt a tabellát, a bajnoki címre törő hazaiak vezették negyvenegy ponttal. Az elmúlt évi bajnoknak az előző fordulóban megszakadt a harminchat mérkőzésig tartott veretlenségi sorozata. A Kecel otthonában szenvedtek 4–2-es vereséget. Ilyen eredményt nem mondhat el magáról a Bácsalmás, mert a Tiszakécske előtti lezajlott mérkőzésekből mindössze egy győzelmet és két döntetlent tudott felmutatni. Ez az öt pont pedig csak a tizenötödik hely eléréséhez volt elegendő. A mérkőzés esélyesének így a Tiszakécske számított.
A találkozót a műfüves pályán játszották, egy órával később az NB III-as mérkőzés befejezése után. Már az első negyedóra után látszott, hogy a Bácsalmás nem fogja könnyen megadni magát. Zárt védőfalat alkottak a kapujuk előtt, a fiatal játékosiak pedig nagy lendülettel vetették bele magukat a játékba. A nagy nyomást a Tiszakécske a 19. percben gólra váltotta. Szabó László huszonkét méteres lapos lövése utat talált a bácsalmási kapuba 1–0. A félidő hátralévő részében is többnyire a hazaiak támadtak, de vendégek jól védekeztek.
A második játékrészben kicsit megváltozott a játék képe. A Bácsalmás bátran felvállalta az egy-egy elleni játékot, és előre vágott labdákkal kísérleteztek. Néhány akciójuk akár gólt is eredményezhetett volna, de Benkó szilárdan állt a kapuban, csak úgy, mint Urlauber, akinek azért több munkája volt, mint a kapus társának. Nagymértékben neki köszönhető az, hogy a hazaiak nem tudták bevenni több alkalommal a kapuját.
Bagi Gábor: A mérkőzés elején azt mondtam, hogy egy jó széria után, nehéz kijönni abból, ha becsúszik egy olyan teljesítmény, mint amilyen az elmúlt heti keceli vereségünk volt. Nehéz volt ez a hét, a fiúkat kicsit rendbe kellett tenni. A mai mérkőzésen rengeteget dolgoztunk, rengeteg helyzetet alakítottunk ki, de az ellenfelünknél most volt egy olyan játékos, hogy ezt mindet megakadályozta. A kapusuk megyei szinten extra teljesítményt nyújtott. Nem mondok butaságot, ha azt mondom, hogy legalább hat, hét góltól megmentette a csapatát. Természetesen ennyi különbség nem volt a két csapat között, de az benne volt, hogy megnyerjük ezt a meccset és folytassuk tovább az utunkat tavasszal, a fényesebb célok érdekében.
Urlauber István a Bácsalmás csapatkapitánya: Nagyon nehéz mérkőzés volt, mert nagyon nyomott a Tiszakécske. Nálunk fiatal játékosok vannak, sajnos minden mérkőzésen más összeállításban tudunk felállni. Ezen a találkozón jól védekeztünk és örülünk annak, hogy egy góllal megúsztuk. Szerencsére én is jó napot fogtam ki.
Tiszakécskei LC II–Bácsalmási VSE 1–0 (1–0)
Tiszakécske, vezette: Kiss László Attila (Herczeg Róbert, Farkas László).
Tiszakécske: Baráth – István L., Szabó D. (Szabó G. 88.), Oberna (Pap 76.), Klemenc M., Káli, Németh G., Tóth M., Szabó L. Lovas Zs., Pásztor (Klemenc P. 54.).
Technikai vezető: Bagi Gábor.
Bácsalmás: Urlauber I. – Hegedűs, Mohácsi, Horváth D., Zikic, Patocskai, Balogh M., Mucsi (Nagy Z. 86.), Eckert (Hornyák 69.), Urlauber B. (Pölhe 15.), Csorba.
Csapatvezető: Rudics János
Gólszerző: Szabó L. 19.
