Nem mindennapi élményben volt részük a Tiszakécskei Móricz Zsigmond Általános Iskola ötödik osztályos diákjainak. Találkozhattak az olimpiai ezüstérmes, háromszoros Európa-bajnok Ungvári Miklós cselgáncsozóval, aki a Kecskeméti JC versenyzőjeként érte el kezdő sikereit, és jutott el a válogatottságig.
A „Küzdj meg a Bajnokkal!” program célja az iskolás gyerekek rendszeres
sportolásra rávezető, a sportszeretetet elősegítő, egészségtudatos nevelése. Ennek a programnak a keretében találkozhattak a tiszakécskei ötödik osztályos kisdiákok egy válogatott sportolóval, aki a példaképük is lehet, hiszen Ungvári Miklós a tatamin jelentős sikereket ért el. A 2012-es olimpián Londonban ezüstérmet szerzett, Európa-bajnokságon pedig három alkalommal is felállhatott a dobogó legmagasabb fokára. Öt alkalommal választották meg az év magyar cselgáncsozójának, a most is szerény sportolót.
Ungvári Miklós Tiszakécskén, a Móricz Zsigmond Általános Iskola ötödik osztályosainak tartott testnevelés órát, az intézmény tornatermében. Ő vezényelte le a bemelegítést, amibe szó szerint bemelegedtek a diákok, sőt meg is izzadtak. Miklós több olyan gyakorlatot is bemutatott, amit a diákok nem tudtak elvégezni. Ettől függetlenül próbálkoztak, de az ő izomzatuk, testi felépítésük nem olyan, mint Ungvári Miklósé.
A bemelegítés után Ádám Sándor testnevelő tartott játékos sorvetélkedőt, a három ötödik osztályból összeválogatott tanulóknak, míg a többiek padokon ülve nézték végig, hogyan mozognak iskolatársaik. Természetesen Ungvári Miklós is bekapcsolódott a sorjátékba, még pedig úgy, hogy minden feladatnál más és más csapatot erősített. Nem csak a bajnok, de a gyerekek is nagyon élvezték a vetélkedést, aminek a végén apró ajándékot vehettek át az ideiglenes testnevelőtől, és természetesen közös fotó is készült róluk. Ezt követően Ungvári Miklós nem csak a gyerekeknek, de a tanároknak is dedikálta, a róla készült képet.
– A „Küzdj meg a Bajnokkal!
” nem új keletű program, mert korábban bevezették már. Példaképek kellenek a fiataloknak, akiktől tanulhatnak, mondta Miklós. – Én a cselgáncsból érkeztem, de számtalan sporttársam részt vesz ebben a projektben. Azt szeretnénk, hogy minél több gyerek szeresse meg a mozgást, a sportot és az éltük részévé váljon, ugyan úgy, mint az iskolába járás, vagy a fogmosás. Kötelezettséget, ígéretet érezzenek a mozgás irányába. Persze legelőször a szülőnek kell kimozdítania a gyermekét abból a világból, amit most a számítógép és az okostelefon ad. Sajnos nagyon sok szülő elkényezteti a gyerekeit, mert nem engedik, hogy gyalog, vagy kerékpárral járjanak iskolába, hanem autóval ők viszik oda őket. Amikor pedig vége a tanításnak, akkor ugyan csak autóval viszik haza csemetéiket. Otthon sincs már olyan családi munka, mint amit mi gyermek korunkban végeztünk. Azt azért el kell mondani, hogy korlátlan lehetőség van a gyerekek előtt, nem csak itt Tiszakécskén, hanem számos településen. Az lenne a jó, ha közülük is kinőnének bajnokok, olimpikonok. Persze ahhoz, hogy ez teljesüljön, nem csak a szülőknek, de a társadalomnak is úgy kell hozzáállnia, hogy legyen eredménye, hangsúlyozta Ungvári Miklós.