A Szentkirályi Szent Hubertus Vadásztársaság az új évben folytatja az apró vad vadászatát. Január 10-én ugyan már mezei nyúlra nem, csak fácánkakasra, valamint dúvadra lehetett lőni.
Nem lehet azt mondani, hogy ideális vadászati körülmények között rendezték meg az idei év második társasági vadászatát Szentkirályon. A lehullott nagy mennyiségű hó ugyanis nagyban befolyásolta nem csak a vadászat eredményét, de a terepen való közlekedést is. A néhány nap alatt lehullott több, mint huszonöt centiméter hóban ugyanis nem volt egyszerű közlekedni az egyébként is egyenetlen talajon. Ez viszont lehetőséget biztosított a fácánkakasoknak, hogy elbújjanak.
A társaság vadászházánál gyülekeztek a helyi vadászok, akik közül többen is vendégeket hívtak. Így a puskák létszáma közel negyven volt. Újdonság volt az, hogy Gyügyei Béla vadászkürtösként mutatkozott be. Ezt követően Bollók Bálint vadászatvezető létszámellenőrzést tartott, majd pedig segítsége, Kovács Pál ismertette, hogy milyen területeken fognak fácánkakasra vadászni. Kiemelten hangsúlyozta, hogy mire kell figyelni a vadászat során. A társaságnál bevezették a szondázást. Ezúttal két ad hoc-ra kiválasztott „szerencsés” vadásznak kellett belefújnia az alkoholszondába. Természetesen egyiküknél sem mutatott elváltozást a készülék, így elkezdődhetett a fácánkakas vadászata.
Amint az elhangzott az eligazításon Takács István helyi vadász szájából, tizennégy éve nem volt olyan alkalom, hogy hóban tudtak volna vadászni. Ilyen nagy mennyiségű téli csapadék pedig már régen nem esett a területen.
A jelenlévő vadászok, hajtók és kutyák terepjárókra ültek és kimentek az első hajtásra. Ezután következett a reggeli, ami hagyomány a társaságnál. A barátok, meghívott vendégek ugyanis közösen fogyasztják el az elemózsiát. Összesen hat hajtást iktattak be erre a napra, amikor is főleg akácoserdőket, bokros részeket jártak be, hogy felkutassák a madarakat. Sok esetben a fácánok próbáltak elbújni, de az öt kutya nagy segítséget jelentett. Olyan helyekről is kihajtották a fácánkakasokat, ahova ember nem tudott volna bemenni. Nem egyszer a fára is felrepültek a kakasok, ahonnan nem nagyon akartak lejönni, még úgy sem, hogy a kutyák folyamatosan ugatták őket. Végül is a repülés mellett döntöttek, de ez lett a vesztük.
Az öt kutya egyébként nagyon jól dolgozott, nélkülük nem tudtak volna ötvenkettő fácánbakakast lelőni. A terítéken, az ötvenkét „áldozaton” kívül még egy szarka is szerepelt. Ezúttal főleg a meghívott vendégek vihettek haza madarakat, de ez is előfordult, hogy valamelyik vadász felajánlotta saját madarát valamelyik vendégnek.
Hagyomány a társaságnál, hogy egy-egy vadászat után mindig más és más társasági tag hívja meg a tagokat ebédre. Ezúttal Vörös József és családja biztosította a birkapörköltet, süteményeket, italokat, amit jóízűen fogyasztottak el a vadászat résztvevői.
