Nem mindennapi hétvégét tudhat maga mögött a kecskeméti Csépány Attila. Két halat is fogott az Alpári Holt-Tiszán, de nem akármilyent, hanem szürkeharcsát, még pedig nem is kicsiket, hanem méreteseket.
A kecskeméti fiatalember pénteken délután munka után ment el horgászni az Alpári Holt-Tiszára. Céltudatosan harcsára, ugyanis kifejezetten csak erre a halfajtára szokott pecázni. Kisebb, harminc kiló alattiakat szinte minden évben fogott már, de olyan nagyot, hatvan kilósat, mint most, még nem. Korábban a Hármas Kőrösre járt, a gyomaendrődi szakaszra horgászni, három éve azonban Tiszaalpárra tette át a székhelyét. Már gyermek korában megszerette a pecázást, de igazából 2007 óta tartja magát igazi horgásznak, mióta speciálisan a harcsák fogására állt rá.
– Nagyon sok mindenre oda kell figyelni a harcsa horgászatnál, hogy az ember eredményes legyen. A légnyomás változás, a víz hőmérséklete, illetve a csali halak felkínálási módjai mind nagyon fontosak. A kisebbik harcsámnál vörösszárnyú keszeg volt a csalétek, nagyobbnál pedig nadály és kárász populáció. Az első halat szombaton hajnali egy óra tíz perckor sikerült kifognom. A másikat pedig vasárnap öt óra tizenöt perckor, mondta.
Csépány Attila nagyon sokat olvasott utána annak, hogyan kell harcsát fogni, sőt még harcsa táborban is elment, amit Koós Ferenc ismert harcsa horgász specialista vezetett. Így alakította ki a tudatos harcsa horgászatát.
A kisebbik harcsánál négy percig tartott a fárasztás, a nagyobbnál nyolc percet vett igénybe. Ez utóbbi több tíz méteren keresztül vitte magával a három mázsás lemez csónakot, plusz az ő súlyát is. Szombat hajnalban a fárasztásnál majd nem beleesett a vízbe, mert megcsúszott a lába és hanyatt esett. Nem sokon múlott, hogy megmártózzon a hideg vízben.
– Úgy dolgozom, ha lehet ezt mondani, hogy este nem vagyok ott fixen a botom mellett, van, amikor olvasok, vagy ismerősökkel beszélgetek. A sátrat közel szoktam a botjaimhoz tenni, hogy tudjak mindenre gyorsan reagálni. Van egy távirányítós kapásjelzőm, ami közvetíti a hangot bent a sátorban. Erre a kapásra ébredtem fel. A nagy hal először nem is kezdte húzni a zsinórt. Olyan érzésem volt, mintha egy víz alatti fába akadt volna bele. Amikor elkezdtem engedni a zsinórt azt éreztem, hogy kemény ellenállásba ütköztem. Gyorsan bevágtam, ami után már éreztem a halnak a súlyát. Sejtettem, hogy nagyobb lesz, mint az előző, mert az huszonhét kilós és 160 centiméteres volt. Ennek a másiknak nem tudtam meghatározni a súlyát, mert ilyen nagy hallal még nem találkoztam. Az csak a mérésnél derült ki, hogy 59 kiló, 75 dekás lett és 190 centiméteres.
A halak mérésénél Popper Zsolt halőr és Kiss Lajos horgász segédkezett. Csépány Attila a halak egy 
részét az Alpári Tisza Horgász Egyesületnek ajánlotta fel, illetve az egyik ismerősének, akivel együtt szokott pecázni. A többit pedig megtartotta magának.
– Tudom, hogy a mai világban sokan azt az elvet vallják, hogy fogjuk meg és engedjük vissza. Nagyon sokat agyaltam rajta, hogy visszaengedjem, vagy ne, mert az ilyen nagy halaknak már zsírosabba a húsuk, de ennek a nagy halnak, a korának és az állapotának megfelelő volt a zsírmennyisége. Ezek a harcsák akár száz évig is elélnek. Ez egy velem egykorú, én most harminchat éves vagyok, lehetett, vagy talán még idősebb is. Végül is azért döntöttem úgy, hogy elhozom a halakat, mert az egyesület sem preferálja, hogy visszaengedjük ezeket a nagy harcsákat, mert a hatvan kilós hal már egy, két kilós pontyokat is elfogyasztanak, így tizedelik az állományt. A másik dolog pedig, hogy bakancslistám volt az, hogy legyen ilyen nagy harcsa trófeám. A fejét ugyanis saját magam szoktam kipreparálni. Mind a két hal egy ékes trófea lesz számomra.
Popper Zsolt szerint az ilyen időszakban kifogott harcsáknak azért nem annyira zsíros a húsuk, mert télen kevesebbet táplálkoznak, mint jobb időkben. Csépány Attila ehhez hozzátette, hogy a Tisza áradásakor betalálhatnak a nagy halak a holtágakba, amelyek hosszú és vékony testűek. Az is elképzelhető, hogy ez a hatvan kilós harcsa is így került a holtágba így nincs annyi idejük a zsírosodásra.
– Az évek alatt több harcsa receptet is kipróbáltam, mert szeretjük ennek a halnak a húsát. Szegedi típusú halászlevet szoktunk belőle készíteni. A másik nagy kedvencünk a sörös bundában készült harcsa filé sült krumplival, fokhagymás tartármártással, vagy a harcsa paprikás túrós csuszával. Ez a top három, amit harcsából készítünk és előszeretettel fogyasztunk.
Attila egyébként készült a nagy fogásra. Bár mint mondja, nem nagyon szokott alkoholt fogyasztani, de volt egy olyan megérzése, hogy jönni fog a hal és vitt magával egy üveg pezsgőt. Ezt az első fogás után ki is bontotta, amit apránként el is fogyasztott, de ivott a másik hal, vagyis a medve bőrére is előre.
Csépány Attila megnézte azt is, hogy legközelebb mikor lenne jó fogási esély és ez pont a jövő hétre esik. Jó lesz ugyanis a légnyomás és a víz hőfoka is eléri már a plusz hét fokot, de sajnos ezt a munkája miatt ki kell hagynia.