Az őszi időszak számos olyan érdekességet és különlegességet kínál, amit a városi emberek nem nagyon, a falusiak is csak ritkán alkalmaznak. Ezek közé tartozik a szilvalekvár főzés. Azt is mondhatjuk, hogy ez mostanra már kuriózumnak számít.
A Nyárlőrinci Őszifény Nyugdíjas Klub és Hagyományőrző Egyesület már több alkalommal is bebizonyította, hogy amint az a nevében is benne van, őrzi a hagyományokat. Legutóbb például a Hírös Hét Fesztiválon azzal kerültek az érdeklődés figyelmébe, hogy csigatésztát készítettek. Sokan álltak meg a standjuk előtt, hogy ezt a régi húslevesbe való tésztának a készítését megfigyeljék és megtanulják. Most egy újabb eseménnyel hívták fel magukra a figyelmet. Szilvalekvárt főztek és szilvás gombócot készítettek, de ezúttal a településükön a Nyugdíjas Ház udvarán.
A háziasszonyok tudják, hogy a lekvárok közül, a szilva főzése a leghosszabb ideig tartó folyamat. A feldarabolt és ledarált gyümölcsöt órákon át kell főzni, folyamatos kevergetés közben, mire kialakul a végleges, szilárd állapota. Ezúttal azonban szerencséjük volt a nyugdíjasoknak, mert fiatal
segítségeket kaptak, még pedig az óvodások által. Azzal mindenki tisztában van, hogy a gyümölcsöt feldolgozás előtt meg kell mosni, jelen esetben a szilvát. Mivel annak magja is van, nem is kicsi, azt el kell távolítani, utána pedig le kell darálni, ha lekvárt akarunk készíteni belőle. Na ezekben a folyamatokban segédkeztek az óvodások.
Amint azt Varga Imre az egyesület elnöke elmondta, a korábbi nyugdíjas klub tagjai, évekkel ezelőtt, az óvodásokkal együtt főztek már szilvakelvárt. – Az óvoda kérése volt, hogy újra elevenítsük fel ezt a hagyományt. A szilvát a Bács Zöldért Zrt. ajánlotta fel, nem kevesebbet, mint egy mázsát. Ennek egy részéből lekvár készült, a másik részéből pedig gombócba való. Az óvodások a mosásban, magozásban és a darálásban segítettek. A gyümölcsöt azért kell ledarálni, hogy könnyebben megfőjön. Természetesen maradt olyan szilva, amelyet csak ketté kellet vágni, az került a gombócba, a fahéjas cukorral együtt. Erki Jánosné Sárika néni irányította a folyamatot, aki már hatvan éve főz szilvásgombócot.
A munkálatokba a gyerekeken kívül természetesen a nyugdíjas klub tagjai is aktívan beletették a munkájukat. Előkészítették a gombócot, aminek a belsejébe fahéjas cukrot, majd pedig egy félszilvát tettek. Ezt összefogták és már mehetett is bele a forró vizes üstbe. Onnan kivéve prézliben forgatták meg és már kész is volt a szilvásgombóc. Két üstben pedig folyamatos kevergetés mellett készült, több órán keresztül a lekvár. Összesen 27-en segédkeztek abban, hogy finom lekvár és szilvásgombóc készüljön. Nem volt olyan nyugdíjas, aki ne kóstolta volna meg a gombócot. E sorok írója is tanúsíthatja, hogy nagyon finom volt. Sajnálatos módon, a jelenlegi rendelet szerint a gyerekek ebből nem ehettek, pedig lett volna rá igény. Sváb-Kovácsné Rédai Erzsébet a Kincskereső Óvoda és Bölcsőde főigazgatója ígéretet tett arra, hogy ha az elkövetkezendő évben is lesz szilvalekvár főzés és szilvásgombóc készítés, akkor a szülőktől engedélyt kér arra, hogy a gyerekek is megkóstolhassák a gombócot.
A nyugdíjas klub tagjai semmit sem bíztak a véletlenre. Úgy gondolták, hogy ha valaki nem akar gombócot enni, vagy csak keveset akar belőle enni, az sem maradjon éhen, ezért keménytarhonyát is főztek, aminek szintén nagy sikere volt.