A Lakiteleki Szivárvány Óvoda és Bölcsődének az úgynevezett régi óvoda csoportjainak a gyermekei disznónézőben jártak. A hosszúra nyúlt téliszünet után, a karácsonyi ünnepkör végével szerencsehozó malacos témával kezdték az új esztendőt.
A Vackorok, Pitypangok és Napsugarak megismerkedtek az újévi népszokásokkal, hagyományokkal, mint a bőséghozó ételek, vízkereszt, kongózás, ólomöntés, újévi cselekedetek. Igen elterjedt szokás volt régen a kongózás, csergetés. Zajt keltettek kolompokkal, kereplőkkel. Ennek az volt a célja, hogy a lármára az állatok felébredjenek és a másik oldalukra forduljanak. A gazdák abban bíztak, hogy ettől állataik egészségesek lesznek, jobban gyarapodnak és szaporodnak az új esztendőben.
Lakitelek nagyközségben régen szinte minden háznál tartottak disznót. Mára már kutatómunkát kell végezni, hogy ki neveli otthon vágásra ítélt haszonállatát. Az alföldi sertéstartás megtapasztalásán keresztül a sertéssel kapcsolatos ismereteiket bővítették, praktikus ismereteket sajátítottak el a kisgyermekek.
Ebben az esztendőben Zérci Sándor és kedves családja nagy szeretettel fogadta az óvodásokat sertésnézőbe. Sándor közismert böllér, nagy tapasztalattal mesélt a disznókról. A Lüszi nevű disznó meghallgatta az „újévi koncertet” a gyermekek előadásában. A róla szóló verseket, dalokat, és a kereplő zaját is nagy türelemmel viselte. Van olyan kisgyermek, aki először itt láthatott sertést.
