A Lakitelek-Nyárlőrinc Református Társegyházközség 2014-ben hívta meg Kókai Géza lelkészt, hogy vegye át a szolgálati helyet, az akkor nyugdíjba vonuló Szabó Tamástól.

A gyülekezet és a lelkész közös tíz évét szerette volna emlékezetessé tenni a presbitérium azáltal, hogy egy ünnepi alkalmat szerveznek Kókai Géza tiszteletére. Hetek, hónapok szervező munkája előzte meg a július 7-i ünnepi istentiszteletet. A presbitérium ugyanis titokban szervezte az alkalmat. Meghívót készítettek, amit minden gyülekezeti tagnak eljuttattak Lakiteleken, Nyárlőrincen és Tiszaalpáron.

A presbitérium a vasárnapot megelőző napon ment el a lelkipásztorhoz és ekkor hívták meg az ünnepi alkalomra és egyben tájékoztatták arról, hogy hiába a hónap első vasárnapja, csak Lakiteleken lesz istentisztelet. A vasárnapi ünnepi alkalmon Kókai Géza és a presbitérium a 134. zsoltár éneklésére vonult be a templomba. Az igehirdetés alapjául a meghívón szereplő igét választotta a lelkész, megidézve ezzel a tíz évvel ezelőtti első szolgálatát. „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.” (Ézsaiás 40:29). Egy lelkész életében is előfordul olyan időszak, amikor megfárad, amikor nehéz továbbmenni, hiszen könnyebb lenne feladni, de ilyenkor még inkább szükséges Istenre felnézni, aki segít és erőt ad a nehézségek leküzdésében.

A hirdetések után a köszöntések következtek. Először a helyi gyülekezet, főgondnoka Tormási Zoltán kért áldást a közös szolgálatra. Majd átadta a presbitérium ajándékát, amely egyrészt egy gyönyörű plakett volt, amit Czinege Edit keramikus készített, valamint egy családi utazási kupon. Ezután a helyi katolikusok nevében Bagi Ferenc plébános és Olajos István szólt és adott kézzel fogható emléket Kókai tiszteletesnek. A világi vezetők közül Madari Róbert, lakiteleki és Pácsa József leendő nyárlőrinci polgármester mondta el köszöntő szavait. Lezsák Sándor, a térség országgyűlési képviselője, és egyben a helyi Népfőiskola Alapítvány Kuratóriumának elnöke visszaemlékezett az előző helyi lelkipásztorokra, felidézve egy-egy közös emléket. Majd feleségével, Lezsákné Sütő Gabriellával átadták ajándékukat. A köszöntések sora a gyülekezet ifjainak a beszédével ért véget. Parádi Viktória és Kovács Valter személyes gondolatait osztotta meg a gyülekezettel, míg az óvodás Bimbó Lotti verset mondott.

Az istentisztelet végén Kókai Géza reagált a köszöntésekre, majd feleségével átadták a gyülekezet gondnokainak ajándékukat, ami Lakitelekre és Nyárlőrincre egy-egy úrvacsorai terítő. Ezt az ajándékot még év elején megrendelték, gyanítva, hogy a gyülekezet nem feledkezik meg az elmúlt 10 év közös szolgálatáról. Az ünneplés pontos időpontja valóban nem volt számukra ismert, így csak Isten rendező munkájában bíztak, hogy addigra biztosan készen lesz az ajándék. És készen lett, majd a következő úrvacsorás istentiszteleti alkalmon fogják majd először használatba venni.

A vasárnapi ünnep kötetlenebb formában a nyárlőrinci művelődési házban folytatódott terített asztal mellett.

A meghívottak, a gyülekezet, a rokonság mind abban reménykedik, hogy az elkövetkező időszakban még sok áldás vár, a három falu református lakói számára, Kókai Géza szolgálata kapcsán.